Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
94 KISS Z. GÉZA olyanképpen, hogy ahol a legelőelkülönítés hatalommal történt, ott új, igazságos elkülönítéssel kell azt végrehajtani és Mária Terézia úrbérrendezéséig kell a helyzetet újra vizsgálni. Ennek a törvényjavaslatnak melléklete az a sok levél,12 4 amelyet Táncsics elvbarátai küldtek a Munkások Újsága külön rovata számára. Van olyan szám, amely 9 levelet is közöl a nép között élő intelligenciától, vagy egyes községektől.12 5 A levelek között olyan sok az ormánsági, hogy Szabó István éppen ezekkel illusztrálja a parasztság 1848—1849. évi, földért való harcának egyes fordulatait. Táncsics meg azt írja, hogy „Csak magából a siklósi kerületből 60 községből érkezett hozzám kérvény és panasz, a megtörtént tagosítások ellen. E községek lakosai valamennyien Batthyány Kázmérnak voltak a jobbágyai".12 6 Ezekről az írásokról tudjuk, hogy nem ,jobbágylevelek", hogy nem a mezei munkában elnehezült kézzel írták őket. Szigorú kritikusok felfigyeltek arra, hogy az Országos Levéltárban őrzött levelek között több is van, amely egy kéztől származik.1 2 " Lehet, hogy Táncsics, a szerkesztő, a panaszok végleges formába öntésekor messzebb ment el, mint azt mai etikai normáink engedik, de az bizonyos, hogy levelezőinek hazaszeretete, őszinte népbarátsága, emberi tisztessége nem vitatható. A legszorgalmasabb levélíróról, Munkácsy Albertről azt írja Németh Balázs szép tanulmányában, hogy ő volt „.. . a híd Táncsics és a baranyai parasztság között", s abból a 49 levélből, amely 1848 júliusában a legelőelkülönözések és az úrbéri szolgáltatások körüli harc során keletkezett, tíznek bizonyíthatóan ő volt a szerzője, sok másnak pedig a sugalmazója. Németh Balázs ezek közé számolja az inkrimináll három levelet is.128 Munkácsy levelei a magyar politikai próza legszebb darabjai közül valók. Ezzel a gyönyörű nyelvvel Munkátsy Dánielnél, az apánál, és a kákicsi Kis$ Gézánál, az unokánál egyaránt találkozhatunk. Munkácsy Albert esetén Táncsics eszméi kapták a generációk során át csiszolódott, nemes foglalatot. Szaporcai híveinek panaszában benne van az ormánsági nép teljes magárahagyatottsága: „Nem volt a2 egész megyében egy pártfogónk, nem ki nyomorult ügyünket felfoghatta volna!" És aki tudja, hogy mit élt meg ez a nép, amíg eljutott az élet megtagadásáig, az nem felejti el Munkácsy szavait „Ha sérelmeinket mind előszámlálnánk, az emberi kebelnek lehetetlen össze nem borzadnia..." Külön kell említenünk a siklósi választók gyönyörű levelét, amelyet 1848. július 13-án közöl a Munkások Újsága. Ez a levél olyan remek foglalatát adta a parasztság földért és szabadságért vívott harcának, hogy ahhoz hozzátenni valónk nem is lehet 124 OL 1848/1849. о. gy. Arch. Regn. Lad. XX. 22. F. 2. A. No. 157. 125 Bölöni György: Hallja kend Táncsics. Bp. 1946. 280. 126 Táncsics Mihály: Életpályám é. n. 254. 127 Kőhegyi Mihály: Ormánsági jobbágysérelmek. (Hirics, Piskó, Kisszentmárton kérelmei az 1848 as országgyűléshez. Janus Pannonius Múzeum Évk. 1966. 193. A kérvények aláírását a szöveg írója végezti el. Feltételezhető, hogy maga Táncsics írta le a kérvényeket. 128 Németh Balázs: Munkácsy Albert, egy lelkipásztor arcképe 1848/1849-ből. Ref. Egyház 1955 526. Kisszentmárton, Kovácshida, Hirics, Piskó stb. panaszai.
