Századok – 1985
Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941
960 F.NGEL PÁL szakadt birtokközösség helyreállítását,8 9 és amikor 1449-ben a nemzetség egyik főága kihalt, birtokain a másik főág öt családja osztozott meg.9 0 Az összeírások szerint 1398-ban 714 jobbágy, 1427-'oen738 porta volt a nemzetség kezén, de mindegyikből hiányzik néhány falu adata. Ezeket becsléssel pótolva arra az eredményre jutunk, hogy a megye jobbágyságának kb. 23%-a (1398-ban kb. 880 jobbágy), területének pontosan egyhatoda (58 ezer ha) állt a fennhatóságuk alatt. A megye fennmaradó egyötöd részén, ahol a lakosságnak közel a fele élt, és amely lényegében a síkság déli felére terjedt ki, több tucat kisebb-nagyobb birtokost találunk. Egyházi csak egy volt közöttük: a leleszi prépost, 1398-ban négy falu és mintegy 110 jobbágy földesura. Ugyancsak négy falu volt extraneus — nem megyebeli — nemeseké, összesen kb. 105 jobbággyal.9 1 Viszont 1540 jobbágycsalád — a népesség 41%-a — élt ungi köznemesi famíliák uralma alatt. Nagybirtokosnak közülük elsősorban a Pálóciak (kb. 200 jobbágy) tekinthetők, akik a 15. század első évtizedeiben Zsigmond és Albert kegyéből az ésszakkeleti országrész dúsgazdag mágnásaivá emelkedtek fel.92 Rajtuk kívül csupán a velük egy eredetű Ruszkaiaknak (Dobó István őseinek), továbbá a Császlóciaknak, a Szeretvaiaknak és a Baksa nemzetségből származó Csapi—Sztritei rokonságnak volt Ungban 100 jobbágyot meghaladó vagyona.9 3 A megyei nemesség törzsét további mintegy ötven birtokos család alkotta, élükön a viszonylag jómódú Csicseriekkel, Jenkeiekkel (Lesztemériekkel) és Palágyiakkal (2-3 falu, 60-90 jobbágy), és a sort egyfalus kisnemesek zárták, egyenként 6-7 vagy még kevesebb jobbággyal. Ez utóbbiak túlnyomó része a 16. századra kuriális sorba süllyedt le, de az egy telkes nemesség eredetileg nem volt nagy számú. Az 1398-as összeírás, mint említettem, összesen 39 „magányos nemesről" tud, és olyan falu, amelyben egyáltalán nem éltek jobbágyok, mindössze öt volt (Budaháza, Haraszt, Horka, Sikat, Tepeháza), valamennyi igen apró, úgyhogy Budaháza kivételével el is enyésztek a következő századokban.9 4 A 14-15. századi Ung megye az eddig mondottak figyelembevételével négy településtörténetileg különböző tájra tagolható: 1. a síkság déli felére, amelyet korai megtelepedés, viszonylag sűrű népesség és elég nagyszámú helyi nemesség jellemez, 2. a síkság északi felére, amely a Nagymihályi-nemzetség uradalmaiból és a hozzá délen csatlakozó kisebb uradalmakból állt, 3. a délkeleti, Bereg felé elterülő vidékre, amely főleg a Drugetek és kisebb birtokosok (Pálóciak, Császlóc' v közt oszlott meg, és 4. a jóformán lakatlan gyepűelvére, amely teljes egészében a Druget-családot uralta. Az alábbiakban ezt a négy tájegységet forrásaink alapján egyenként vesszük szemügyre a megtelepedés, népesség és népsűrűség alakulása szempontjából. 8 9 1418: Szt. II. 202. 90 1449: Szt. II. 438-447. "Bés a Hontpázmány nb. Battyániaké 1404-ig (ZsO II. 2945), Nagyszelmenc a Baksa nb. (Gál-) Szécsieké, Kisszeretva és Kereszt a Zemplén megyei Kaponyaiaké (1386: Szt. I. 475). Nem számítottam közéjük a kisbirtokos Kérieket (Mátyóc) és Felszántaiakat (Kisszelmenc), mintkét család Abaúj megyei volt. "Birtokadományokban 1403-tól kezdve részesültek (Királyhelmec és tartozékai, ZsO II. 2715), várúrrá csak 1423-ban váltak (Szakalya, Sáros m., Dl. 71 938). 93 Legtöbb a Császlóciaknak (1398-ban 161 jobbágy). 94 Ld. a 30. jegyzetet.
