Századok – 1985
Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941
948 F.NGEL PÁL kezén találjuk.2 8 Mivel bízvást föltehető, hogy a nikápolyi vereséget követő viharos hónapokban nem készült ilyen jellegű munka, az összeírás vagy 1397 folyamán, vagy 1398 első felében keletkezett. Pontosan ebből az időből ismert, mint láttuk, a papír vízjele is, és hozzátehetjük, hogy a szövegben előforduló mintegy 150 személy túlnyomó többsége előfordul az 1390-es évek levéltári forrásaiban. A kapott időhatárokat nagy valószínűséggel tovább szűkíthetjük, ehhez azonban vissza kell térnünk előbb a dokumentum tartalmára és rendeltetésének kérdésére. A kérdés megoldása nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Könnyűnek azért látszik, mert gondolkodásunk többnyire kényszerpályákon mozog, megyei összeírásról pedig a magyar középkor kutatójának egy valami juthat csak az eszébe: a dika, vagyis az adólajstromnak valamilyen formája, hiszen az 1500 előtti időből más rendeltetésű megyei összeírásunk eddig nem volt ismeretes. Vajon esetünkben is ilyesmiről van szó? Első, felületes pillantásra igen, mert forrásunk, amíg alaposabban meg nem vizsgáltuk, sokban emlékeztet az 1427. évi adólajstromokra, amelyekről fentebb szóltam. Az eltérés látszólag csak annyi, hogy míg abban portákról van szó, itt a megszámlált egység nincs meghatározva, továbbá, hogy míg ott az összeírás járások szerint történt, itt még ismeretlen a megyének efféle felosztása. A szöveg végén ráadásul egy olyan bejegyzésre bukkanunk (259. sor), amely első tekintetre az adólajstromok summázatának felel meg: Item summa populorum fumalium de Vng CCCC XXX VIII Bizonyára ez a sor késztette az ismeretlen levcltári lajstromozót arra, hogy a dokumentumot „Ungvármegye füstjeinek összeírása"-ként határozza meg, mert nyilván úgy vélte, hogy ez a sor az addig felsorolt tételek (vagyis a populi fumales) összegzése. Ez tehát az első benyomás. Ha azonban hosszabb időt fordítunk a forrás elemzésére, rá kell jönnünk, hogy tévúton jártunk. Elsősorban azért, mert a „végösszeg", azaz a 438 semmiképpen sem lehet az összeírt tételek summája. Ezek még a meglevő csonka formában is 3053 egységről adnak számot, az eredeti összeírásban pedig, mint látni fogjuk, több, mint 3800 lehetett. Másodsorba: azért, mert mihelyt idáig eljutottunk, észre fogjuk venni, hogy az idézett sor élén az item szó olvasható, holott ez az 1427 i dikák summáinak élén minden esetben hiányzik. Ebből következik, hogy a 438 populi fumales az összeírásnak nem összege, hanem — bárkire vonatkozzék is — csupán egyik tétele. Forrásunk tehát nem „füstök" lajstroma, és a számok valami mást képviselnek. Kérdés, hogy mit? A szöveget vizsgálva feltűnik néhány sor, amelynek a végén nem találunk számot. Lássuk mindjárt az első oldalt: 5 [Item in v|illa Moscha Johannis fflii Nicolai VU 6 Item ibidem Johannes filius Gregorii nobilis solus 7 Item Jacobus filius Gregorii nobilis solus 28 Péteré: U 1 :161, 166, 184, 190, 195-196; a királyé: U 1 :17, 76 (Szeretvai-javak), 28, 30 (Lucskai-javak). Tibai János 1393-ban pereskedik Lucskáért (Szt. I. 520), és 1394-ben kezén tartja a Szeretvai-birtokok részeit (uo.535).
