Századok – 1985
Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941
946 F.NGEL PÁL Miután megismerkedtünk ennek a forráscsoportnak a gyengéivel és erényeivel, lássuk, mi indokolja, hogy ezúttal éppen annak a megyének szenteljünk figyelmet, amelynek összeírása csonkán őrződött meg. 2 Az indok egy másik, hasonló jellegű irat, amely néhány évvel ezelőtt akadt a kezembe, amikor Mályusz Elemér megbízásából a Zsigmondkori Oklevéltár részére tallóztam az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményében, a hajdani Múzeumi Törzsanyag keltezetlen darabjai között. Borítékja többszörösen megtévesztő címet viselt („1420 körül, Ungvármegye füstjeinek összeírása"), és ez tévútra vezette ama kevés számú kutatót, aki valaha érdeklődött volna iránta.2 1 A dokumentum ma Dl. 48 291 jelzet alatt található. Fejérpataky László 1891-ben ajándékozta a múzeumnak, és bár eredeti levéltári jelzet nem látható rajta, igen valószínű, hogy a leleszi premontrei konvent hajdani országos levéltárából származott, amelyet akkoriban Jászóvárott őriztek, és amelyben Fejérpataky huzamosan kutatott.2 2 A dokumentum maga egy keskeny (30X 11 cm) alakú, hét összeragasztott lapból álló, málladozó, felül vízfoltos papírfüzet, melynek első hat lapja tartalmazza az összeírás szövegét, míg a hetedik lap némi tollpróbától eltekintve üres. E lap közepén harang alakú vízjel felső része látható (az alsó kiszakadt), ama változatban, amely az 1396— 1398. évekből Olaszországból ismert.2 3 Mivel ennek a papírnak az ívmérete 30X45 cm volt, füzetünk nyilván úgy keletkezett, hogy az íveket széltében négy egyforma csíkra vágták szét, és a csíkokat egyik hosszú szélük mentén kissé behajtva összeragasztották. A szöveg sajnos nem maradt ránk teljes épségben. A vízfoltok ugyan átvilágítással jól olvashatók, azonban az első lap felső fele leszakadt és elveszett, s a többi lap is nagyrészt sérült a széleken, különösen felül és középen. írása, mely az 1400 körüli évekre mutat, csaknem mindvégig ugyanazon kéztől származik, de láthatóan nem egyvégtében készült. Az első oldalak nyugodt, egyenletes vonalvezetése utóbb megbillen, a betűk nagyobbak, a sorok szélesebbek lesznek, és itt-ott utólagos betoldásokat látunk. Az utolsó beírt oldal (6V) már majdnem kuszának tűnik. Mindez együttvéve arról árulkodik, hogy írója kezdetben készen kapott szöveget másolt, de utóbb már nem, hanem az összeíró munka folyamán beérkező új információkat föltehetően hozzáírta a meglevő szöveghez. így történhetett, hogy ugyanazt a tételt több ízben is kétszer vette számba.2 4 Rátérve ezek után a szöveg tartalmára, könnyen meggyőződhetünk róla, hogy csakugyan Ung megyei falvak valamiféle összeírásával van dolgunk. Ahhoz azonban, 2'Tudtommal egyedül Szabó István használta falustatisztikájához (A falurendszer kialakulása Magyarországon. 2. kiad. Bp. 1971. 193.) 2 2 Az összeírás szövegét ld. a tanulmányom függelékében. 23C. M. Briquet. Les filigranes. Dictionnaire historique des marques du papier. 2. éd. 2. tome. Leipzig, 1923. Nr. 3972. A meghatározásban Bogdán István volt segítségemre. 24 Idegen kéztől származnak a 28., 242-243. és 259. sorok. Az írás elemzésében Érszegi Géza szíves segítségét köszönöm.
