Századok – 1985

Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941

KÖZLEMÉNYEK Engel Pál UNG MEGYE TELEPÜLÉSVISZONYAI ÉS NÉPESSÉGE A ZSIGMOND-KORBAN (Adatok Magyarország középkori demográfiájához) 1. Kockáztatva, hogy az olvasónak eleve kedvét szegem, két megjegyzést előre kell bocsátanom. Az egyik: a jelen dolgozat, úgy, ahogy van, „melléktermék". Eredetileg nem állt szándékomban a történeti demográfia ingoványos talajára lépni, csak Ung megye nemesi társadalmával kívántam foglalkozni abból az apropóból, hogy kezembe került a megyének egy igen korai, eddig ismeretlen összeírása. Idővel azonban be kellett látnom, hogy az innen és egyéb forrásokból összegyűlt adatok nemcsak társadalomtörténeti, hanem demográfiai szempontból is tanulságosak, és így publikálást érdemelnek, különös tekintettel ana, hogy milyen keveset tudunk az 1400 körüli idők népességi viszonyai ról. A másik megjegyzés: a mondottakból következően a dolgozat elsősorban adatközlő jellegű. A problémákat, melyek a kutatást foglalkoztatják, nem oldja meg, legföljebb ahhoz segít hozzá, hogy tisztábban lássuk őket. A középponti probléma Magyarország 15. századi népességének alakulása, és megoldása elsősorban a rá vonatkozó források értékelésétől függ. Két adatcsoport kíván különleges figyelmet: Emuszt Zsigmond kincstartó 1494—1495. évi számadáskönyve, amelyből megtudhatjuk, hány jobbágyporta volt akkoriban az ország egyes megyéiben,1

továbbá öt északkeleti megye 1427-ből származó összeírása, amely a kamara haszna nevű adót fizető jobbágyporták számáról tájékoztat megyénként és falvanként. Ahhoz, hogy bármelyik forrásból a népességszámra tudjunk következtetni, elsősorban a porta „lélekszámát" kellene megállapítani. A számadáskönyvekkel kapcsolatban erre Solymosi László tett kísérletet a közelmúltban,2

eredményeire a tanulmány végén még visszatérek. Az alábbiakban a másik, jóval kevésbé ismert forráscsoport, az 1427. évi adólajstromok értékeléséhez próbálok adatokat szolgáltatni. Mai ismereteink szerint öt megye összeírása maradt fenn: Gömör, Torna, Abaúj, Sáros ésUngmegyéké. A tornai jegyzék datálatlan, de a benne megnevezett birtokosok, valamint írása alapján már Csánki Dezső 1430 körülinek határozta meg, sőt gyanította, hogy szintén 1427-ből való. Ez alighanem kétségtelen, minthogy a papírjának ökörfejes vízjele két keltezett jegyzékével azonos.3

Az ötből négy szinte teljesen ép, de sajnos 1 Johann Christian von Engel: Geschichte des Ungrischen Reichs und seiner Nebenländer. 1. Theil. Halle, 1797. 20-39, 130-149. Vö. Szabó 1963. 67-70. 2 Solymosi László: Az Ernuszt-féle számadáskönyv és a középkor végi népességszám. Történelmi Szemle 28 (1985) 393-413. 3Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. 1. köt. Bp. 1890. 235. Ugyanő' a többit is ismerte és felhasználta: uo. 121. 195, 278, 384. - Az egyes jegyzékek: Dl. 35 801 (Gömör, kiadta hibákkal Thallóczy Lajos: A kamara haszna (lucrum camerae) története.