Századok – 1985
Tanulmányok - Benda Kálmán: Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16–18. században IV/895
912 BEND A KÁLMÁN Hogy Páter Manli eljutott-e Csöbörcsökre, nem tudjuk, ha igen, akkor ő lehetett az utolsó misszionárius Csöbörcsökön. Későbbi jelentést nem ismerünk, a ferences rend missziós tevékenysége lassan teljesen megszűnt Moldvában. 1725-ben Turkoly Sámuel, az egykori sárospataki diák, ekkor a cári hadsereg tisztje adott hírt levelében a budzsáki magyarokról. „Most is Krímben, a tatár kán protekciója alatt hét magyar faluk vannak, amelyekben magyarul beszélnek. Én azon hét falukban voltam is."7 5 Mavrocordat Konstantin moldvai vajda hívására 1743-ban három erdélyi jezsuita, Péterffy Károly, Patai András és Szegedi Gergely ment Moldvába. A kihallgatáson a vajda „csudálá a többi közt, hogy Kínába hová [értsd: máshová] jár a szerzetünk az hit terjesztésére, s Moldvába illy csekélyképpen". A három jezsuita bejárta egész Moldvát. 26 katolikus magyar falut vettek számba. Köztük az utolsó: „Tsöbörtsök a bucsaki tatárság szélén magyar katolikus helység."7 6 Egy évvel később, 1744-ben a bákói püspök, a lengyel Jezierski jelentése szerint Moldvában 11 katolikus plébánia van (közülük 6-ban nincs pap) 5500 hívővel. Csöbörcsökön 200 katolikus él.7 7 1747-ben Torkos József győri evangélikus lelkész adott közre egy hozzá írt levelet. íróját nem nevezi meg, csak annyit mond: „minap küldték nekem Erdélynek Moldvával érintkező határáról." A latin levél bennünket érdeklő részét Torkos fordításában közlöm. ,Л Prut vizén túl pedig Besszarábia mellett és Besszarábiában is vágynák régi magyar faluk, de az ottlakos magyaroknak nyelvek összveelegyített tatár és oláh nyelvvel, úgyhogy a magyar beszédet nehezen érthetik [. . .] Hogy földbe beásott gunyhókban szintén a Borysthenes [Dnyeszter] vizéig szerteszéllyel lakjanak régi magyar megtatárosodott maradványok, bizonyos igazságul hirlelik az ottan járt-költ emberek, de ezek többnyire mind pogányok, alig is érthetnek némely magyar szókat, kivéve azokat, kik a kereszténységhez közelebb laknak és többnyire oláh vallásúak."7 8 75 1725. április 2. Asztrakán: Molnár: Magyar Könyv-Ház i. m. III. 284 s köv.: Sándor István: Sokféle. VII. darab, Gyó'r, 1801. 150. - Szinnyei József, aki némi hibával újra leközli ezt az idézetet (Magyar írók élete és munkái. XIV. Bp. 194. 576-577. hasáb: Turkoly) hozzáteszi: „Mindezen ,adatok azonban tévesek." 76 A Jezsuita Rend generálisának küldött 1643. évi jelentés általános részét közli Nilles, i.m. II. 1023-1029. A jelentés magyar fordítása: Molnár: Magyar Könyv-Ház, i. m. III. 73-78. - 1746. szeptember 16-i rendeletével Mavrocordat János vajda a jezsuitákat kitiltotta Moldvából (Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Csíksomlyó, 1931. 47. 1.) - Mavrocordat Konstantin mondását -némileg módosítva - idézi: Auner Károly: A romániai magyar telepek történeti vázlata. Temesvár, 1908.49. 17 Idézi: Auner, i. m. 50. 7 • [Torkos József:] Schediasma geographico-historica Hungaros intra et imprimis extra Hungáriám per Universum . . . degentes. Jaurini 1747. 44.; Torkos közlését átvette Pray György: Dissertationes historico-criticae in Annales Veteres Hunnorum, Avarorum et Hungarorum. Vindobonae, 1775. 121.
