Századok – 1985
Tanulmányok - Benda Kálmán: Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16–18. században IV/895
906 BEND A KÁLMÁN likus missziójárásnak jobban az útjába eső Húszon még 1646-ban is éltek huszita maradványok, feltételezhetjük, hogy Csöbörcsökön is maradhattak nyomai. ^ jelentések azonban kezdettől fogva csak katolikusokról tudnak. Pap, szerzetes-misszionárius ritkán, szinte csak nemzedékenkint egyszer vetődött el hozzájuk, akkor is nemegyszer a szerzetesi társadalom perifériáján élő, néha kalandor személyek. Ha más nem volt, licenciátusok, deákok, félbemaradt egzisztenciák látták el az egyházi szolgálatot, temettek és kereszteltek. Hiába szentelték a templomot — ahogy láttunk — Szűz Mária tiszteletére, hiába helyezték bele szentek képeit, a magára maradt népi vallásosság nem a római katolicizmus felé tájékozódott. Érdemes meghallgatnunk Paulo Bonnici da Malta ferences szerzetes jelentését, aki 1632-ben jutott el hozzájuk. Elhagyva Husz városát „átkeltünk a Pruton, és hat napon át mentünk a tatár pusztán, míg elértünk a Dnyeszterhez, Ceberciuba; itt 12 falu van; Ceberciuban mintegy 300 család található, ezek régebben katolikusok voltak, ahogy ezt nekem mondották, most azonban szakadár és lutheránus módon élnek, mert nem kaphattak saját vallásukon levő' papokat, akik tanítsák és a jó útra térítsék őket".5 5 Nem sokkal később egy rendfőnöki engedéllyel szerzetessé lett domonkosrendi laikus testvér került hozzájuk, bizonyos János páter, akiről saját püspöke így nyilatkozott: „a tatárországi barbárok papja."5 6 1641-ben Giacinto d'Ossimo olasz misszionárius, akit részegeskedéssel és lopással vádoltak, akart közéjük „Cebercuba visszatérni, hogy ott a messzi nép közt szabadosabban élhessen". El is indult, de útközben rablók támadták meg, megsebesült, mire visszatért Húszra.5 7 1643-ban Bellinus (Bellino? ) Pál nevű mezőkeresztesi magyart találjuk Csöbörcsökön. Bellinus, akit verekedésért 1626-ban kicsaptak a gráci jezsuita egyetemről, miután sehol sem fogadták be, Moldvába ment, azzal az elhatározással, hogy misszionáriussá lesz. A Hitteijesztés Szent Kongregációja azonban elutasította kérését. Egy ideig Jászvásáron tevékenykedett, amikor azonban nyilvánosan összeszólalkozott a vajda titkárával, el kellett hagynia a várost. így került Csöbörcsökre, „a tatár végekre". De nem sokáig maradt itt: néhány hónap múlva, már Lengyelországban találjuk.5 8 1644 júliusában Веке Pál jezsuita járt Budzsákban, azzal a megbízással, hogy tájékozódjék egy jezsuita misszió lehetőségeiről. Amit Csöbörcsökön látott, mélyen megrendítette. Ahogy a rend generálisának jelentette: 5 5 APF SOCG Vol. 219, Fol. 252-257. Nyomtatásban kiadta: Calinescu, i. m. (8. jegyz.) 534-535.; Román fordítása: Hóiban: Cálátori, i. m. V. 22. 56 Joannes Battista Zamoyski bákói püspök jelentése a Hitteijesztés Szent Kongregációjának, Grodno, 1637. augusztus 12.: APF SOCG VOl. 137, Fol. 242-243. 5 7 Petrus -Diodatus szófiai püspök, Moldva apostoli vikáriusának jelentése a Hitteijesztés Szent Kongregációjának, 1641. vége: APF Visite e Collegi, Vol. 21, Fol. 3-33. 5 8 Bellinus eltávolítása a gráci egyetemről: Johann Andritsch: Studenten und Lehrer aus Ungarn und Siebenbürgen an der Universität Graz, 1965. 55. (Ezt az adatot Tóth István Györgynek köszönöm.) Moldvai működésére, Csöbörcsökre, Jászvásárra: Pietro Carlo Garavini de Faenza ferences szerzetes, a moldvai misszió viceprefektusának jelentése, Jászvásár, 1643, augusztus 12: APF SOCG VoL 61, Fol. 137.; 1643. november 10: uo. Vol. 127, Fol, 221-236.; 1644. április 9.: uo. Fol. 241-242.
