Századok – 1985

Tanulmányok - Benda Kálmán: Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16–18. században IV/895

EGY TATÁRORSZÁGI MAGYAR FALU A 16-18. SZÁZADBAN 901 A követek, megtérve a Krím félszigetről, 1706. június 6-án Érsekújvárott tettek jelentést Rákóczinak, aki a csöbörcsökiek kérésében azonnal intézkedett. Lippay István papot küldte közéjük. Lippay — akinek személyéről közelebbit nem tudunk2 9 — 1706. augusztus 6-án már Csöbörcsökről jelentkezett. „Serenissime ac Celsissime Princeps! Salutem servitiorumque meorum debitam promptitudi­nem. Másodszor is küszünvén alázatossan kegyelmességednek az anya-szent-egyházhoz és hoz­zám mutatott kegyelmes gratiájáért, elírkezvén az elszándékozott helyre, úgymint Csöbörcsök­re, melly grátiáért mind utaimban, mind ott való létemben Istent imádni el nem múlatom, míg élek. Jóllehet hogy Kegyelmes Uram informáltatott az idevaló embereknek státusokról, de sokkal külömben vagyon, mint az információ légyen, úgy hogy mikoron hozzájok érkeztem, még csak hozzám sem akartanak jünni; hanem egy asszony, kinek gyermeke halállal tusakod­ván, hogy kereszteljem meg, melly két esztendős val a; el nem múlatván, még csak szállást sem mutattak [volna], hogyha egy ember nem gyütt volna Jászvásárrul velem, mellynek leánya ott vagyon; mert azoknak minden természetek tatár s oláh. Azután hivattam őket, akarnak-e tartani vagy nem? Sem nem gyüttenek, sem izentenek. Ha nem, Kegyelmes Uram, ad impossibilia nemo obligator; még maradhatok, lelkesen tanítani el nem múlatok, - csak azt bánom, ha nem maradhatnék kegyetlenségek miatt. A sok jó könyveimtül elválok, mind­azonáltal, ha csak kúdulásommal is, nem tekintvén embertelenségeket, még egy hallgatóm lészen ott maradok, Istenben s jó promotorimban bízván. Ezek után Fölséges Istentül kegyelmes malasztját méltatlan imádságim által kívánni el nem múlatom. Mint kegyelmes Uramnak, Felségednek alázatos, igaz jóakaró káplánja holtig maradok. Datum in Csöbörcsök ad Niester, die 6. Augusti anno 1706. Lippay István mpr"3 0 1709-ben Rákóczi a poltavai vesztett csata után a Benderbe (ma Benderi, Akker­mantól északra a Dnyeszter partján) menekült XII. Károly svéd királyhoz küldte kancelláriai direktorát, Ráday Pált. 1709. december 6-án Ráday ezt írta naplójába: „Jött hozzám azon pap ember, kit ennekelőtte négy esztendővel a felséges fejedelem Tatár­országba küldött, ott egy Csobortsa nevű faluba lakos magyaroknak kívánságára, beszélvén sok kérdezkedések között eredetét azon magyarok ottlétinek, hogy tudniillik minekutána László király Várnánál megverettetett a török által, és azután csakhamar Magyar-Neszter-Fejérvár is, kit törökül Akkermannak hínak és a Neszter partján a tenger mellett van építve, részekre esett, akkor maradtak el az ott való lakosokból, most jobbágysága alatt lévén magá­nak a tatár kánnak, aki őket [egy] aga által, több Butsákba lévő jószágival együtt kormányo­tatja.'"1 2'Lejjebb idézett levelében magáról csak annyit árul el, hogy tud törökül. Timon Sámuel úgy tudta, hogy nagyszombati volt: Imago novae Hungarie ... Viennae 1762. с. könyve 75. lapján ezt írta: „Ad posteros Cumanorum [értsd: a csöbörcsökiek közé] anno 1706 in Bessarabiam missus fuit Tirnavia sacerdos." 3 0 A levél eredetijét nem találtam meg. Nyomtatásban kiadta: Thaly Kálmán: Századok 1873. 614-616. 31 Eredetije nem ismert, 19. század eleji másolata Jankovich Miklós gyűjteményéből: Országos Széchényi Könyvtár Ms. Quart. Hung. 51. Fol. 5-11. Nyomtatásban többször kiadták, utoljára: Rákóczi; Tár. Szerk. Thaly Kálmán. I. Pest 1866. 416. - Lippay István további sorsát nem ismer­jük. Fra Remualdo Cardi, a moldvai misszió prefektusa 1732. május 20-án azt jelentette Jászvásárról (román nevén: Jassy), hogy „Lippay István atya hét vagy nyolc hónap után kénytelen volt [Csöbör­csökről] Moldvába jönni; hét évig vagy még tovább élt Húszon, ott is halt meg" (APF SOCG Vol. 675, Fol. 63-64.) Az, hogy Lippay csak hét-nyolc hónapot töltött Csöbörcsökön, láttuk, nem igaz. A többit nem tudjuk ellenőrizni.

Next

/
Thumbnails
Contents