Századok – 1985
Folyóiratszemle - A Szovjetunió története kutatásának időszerű kérdései III/880
880 FOLYÓIRATSZEMLE 880 vei szemben a görögországi oszmán uralom, illetve a mórok ibériai jelenlétének fejlődésorientáló szerepére hivatkozik. A despotikus, centralisztikus, bürokratikus politikai intézményrendszer analógiáját az angol, francia, japán centralizált, feudális abszolút monarchiák paralell kifejlődésében jelöli meg Igrickij. Egyidejűleg azonban leszögezi, hogy ha kirekesztő másságról nem is, sajátosságokról lehet beszélni. Az orosz kolonizációs folyamat területi kontinuussága, a szélességben történő terjeszkedés pl. konzerválta a feudális viszonyokat, fékezte a kapitalizálódást. Az oroszországi kapitalizálódás lényegét tekintve „európai" jellegű. A külföldi tőke, az állami gazdaságpolitika szerepe, a tőkés vállalkozók (és tőkéjük) társadalmi származása (földbirtokos nemes, kereskedő paraszt) csupán sajátossá tette ezt a folyamatot. Fontos vonás a megkésettség, ami bizonyos fejlődési szakaszban az ütem feltűnő gyorsulásával is párosul. A szerző az 1890—1910 közötti orosz—angol—amerikai fejlődési ütem különbségére hivatkozik, de nem hangsúlyozza, hogy eltérő fejlődési stádiumban lévő struktúrákról van szó. A cikk befejező része az ún. modernizációs elméletekről szól. Képviselőik vallják a társadalmi fejlődés egyetemességét. Helytelenítik Kelet és Nyugat szembeállítását, Oroszország kirekesztését — különösen 1917 előtt. Rámutatnak Pipes és követői felfogásának tendenciózusságára, bírálják, korrigálják egyoldalú forrásértelmezésüket. Ugyanakkor ennek az irányzatnak a képviselői (az amerikai M. RaefT, az NSzk-beli E. Nolte, az angliai A. Nove és P. Dukes) is eurocentríkusan szemlélik a világtörténeti folyamatot, a perifériákat a centrum sematikus másolóiként, követőiként értékelik. Velük szemben is a marxista szovjet történetírás álláspontját foglalja össze Igrickij. (Voproszi isztorii. 1984. 1. sz. 35—51.) M. A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETE KUTATÁSÁNAK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI A szovjet társadalom tudati viszonyainak fejlesztésével kapcsolatos feladatok részeként szerkesztőségi cikk tekinti át az elért eredményeket, s irányítja rá a figyelmet a kutatás legfontosabb tennivalóira. A társadalmi tudat fejlesztésében csak akkor kerülhet méltó helyére a történettudomány, ha korszerű szemléletmód hatja át, s a létező szocializmus valóságos előfeltételeinek feltárására törekszik, új módszereket is alkalmazva. Ezeknek a követelményeknek a szemszögéből emelnek ki néhány tanulságos problémát a szerzők. Először a mai szovjet viszonyok alakulását közvetlenül befolyásoló kérdéseket érintik. Rámutatnak, hogy a monumentális összefoglalók, a regionális monográfiák ellenére tovább kell munkálkodni a szovjet társadalom történeti fejlődésének olyan feldolgozásán, amely a valóságos viszonyokat ragadja meg, s a létező szocializmus fejlődéstörvényeinek megragadására korszerűen alkalmas, továbbá az elméleti általánosítás alapjául is szolgálhat. Kritikát fogalmaznak meg pl. az uráli akadémiai tudományos kutatóközpont „disszertáció-centrikus" gyakorlatával kapcsolatban. A szovjet munkásosztály, a parasztság történetével kapcsolatos eredmények újragondolását tartják szükségesnek. Nem elég a szovjet falu viszonyainak változásait a párt agrárpolitikája függvényében taglalni. Elengedhetetlen társadalmi élete tartalmi elemeinek vizsgálata, a regionális és nemzeti sajátosságok, a kulturális viszonyok szem előtt tartásával. Felhívja a cikk a szovjet értelmiségre vonatkozó kutatások egyenetlenségeire is a figyelmet. A szovjethatalom első évtizedére vonatkozóan megfelelő eredményeket konstatál, az 1930—1950-es évtizedekben végbement átalakulások további vizsgálódást igényelnek. Ezen a téren is külön hangsúlyt kell helyezni az egyes nemzetiségek értelmiségi rétegeinek kialakulására és fejlődésére. Maguknak a nemzetiségi problémáknak a kutatásával kapcsolatban több figyelemre méltó megállapítást tesznek a cikk szerzői. Túlhaladottnak tartják azt a közelítést, amely az 1917 előtti örökségek felszámolása szemszögéből foglalkozik a szovjet nemzetekkel, nemzetiségekkel. A gazdasági-társadalmi viszonyok szocialista fejlesztésében elért szint függvényében is szükségesnek tartják megvizsgálni pl. a nemzeti tudat tartalmát. Felhívják a figyelmet arra, hogy nem minden örökség és hagyomány konstruktív építőköve a szocialista szovjet nemzeteknek. Azt a tendenciát is szóvá teszik, amely szerint eltúlozzák a saját
