Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
82 BELLF.R BÉLA A Steidle—Schober— Vaugoin-triumvirátus A Steidle—Schober—Vaugoin-triumvirátus megalakulása és magyarbarát orientációja arra ösztönözte a magyar diplomáciát, hogy az olaszoknál kijárja a Heimwehr részére azt a pénzügyi és fegyveres támogatást, amiben Bethlen és Grandi budapesti találkozásukon megegyeztek. A fegyvercsempészés lebonyolítására 1929. július 17-én magyar segítséggel Rómába érkezett Waldemar Pabst őrnagy, a Heimwehr vezérkari főnöke. Minthogy az olasz szakértővel lefolytatott tárgyaláson úgy találták, hogy a fegyvercsempészési akció túl nagy kockázattal járna, ezért Hory András római magyar követ tanácsára abban állapodtak meg, hogy a 900000 schillinges második részleten kívül a természetbeni hadianyag helyett inkább 500— 600000 schillinget kérnek még az olaszoktól a Heimwehr felfegyverzésére. „Természetben" csupán megfelelő mennyiségű hadianyag felhalmozását kérték az olasz— osztrák határ közelében, hogy ehhez a Heimwehr mindjárt az akció megindulását követő napokban hozzájuthasson. Mussolini mindenbe beleegyezett azzal a feltétellel, hogy a Heimwehr-vezetők a szélsőjobboldali puccs megindítására vonatkozólag évnyi és hónapnyi pontossággal fix időpontot jelölnek meg, és ezt betartják. A magyar diplomácia elérte, hogy a Heimwehr-vezetők valóban vállalták azt a kötelezettséget, hogy „az osztrák alkotmány megváltoztatására irányuló döntő akciót", vagyis a szélsőjobboldali puccsot legkésőbb 1930. február 15—március 15. közt, de ha lehetséges, még 1929 őszén végrehajtják.112 Az Ausztria létét fenyegető válság újból felszította a magyar revíziós reményeket. A Nagymagyarország c. folyóirat szerint Ausztriát kettős veszély fenyegeti: az egyik az Anschluss, amely a kisantant és különösen a csehek minden ellenkezése dacára is be fog következni, a másik pedig a Heimwehr készülődése a hatalom megragadására. A hamarosan bekövetkező robbanást a folyóirat szerint minden szomszéd állam igyekezni fogja felhasználni az Ausztria ügyeibe való beavatkozásra. Magyarország távol tartja magát ettől, kivéve a tőle elrabolt Burgenland esetét. Ha netán cseh csapatok vonulnának be vagy át ezen a területen, akkor ezek magyar, sőt esetleg olasz csapatokkal találnák magukat szembe. Ezek megakadályoznák a Magyarországot nyugatról is bekerítő szláv korridor létrejöttét. A magyar folyóirat cikkét ismertető német napilap, a Frankfurter Zeitung megjegyzi, hogy ez a terv nem kevésbé imperialista, mint a cseheké, és hozzáfűzi; úgy látszik, Ausztriát szomszédai már leírták. A „finis Austriae"-ért, Ausztria végéért a lap a heimwehreket és szekértolóikat, elsősorban Seipelt okolja.113 1.2 Iratok IV. 178/a sz. 296, 178/dsz. 300—303,184/asz.310, 184/b sz. 311,194/csz. 311. Karsai:i. m. 414—415. 1.3 Bemerkungen. Frankfurter Zeitung 1929. aug. 13. — Az ausztriai fasiszta mozgalmak — ezeken belül a Heimwehr — történetét áttekinti F. L. Carsten: Fascist Movements in Austria from Schönerer to Hitler. London, 1977.
