Századok – 1985
Történeti irodalom - Ethnic Diversity and Conflict in Eastern Europe (Ism.: Niederhauser Emil) III/859
TÖRTÉNETI IRODALOM 859 A sok, elsőrendűen politikatörténeti tanulmány sorában akad roppant izgalmas társadalomtörténeti is: A magyar értelmiség a közös külügy szolgálatában. Diószegi mintegy szúrópróbaszerűen gyűjt össze adatokat a közös külügyminisztérium magyar nemzetiségű tisztviselőiről, megállapítja, hogy a 30%-os arány nem rossz (a magyar etnikum számaránya a Monarchián belül a 20% körül mozgott). A minisztérium a magyar értelmiség pályájának egyik lehetőségét kínálta. Diószegi csak vázlatot ad, de pontosan kijelöli a további kutatás irányát és kereteit. Józan érvelés, egyértelműen tisztázott adatok alapként, hűvös logikájú kifejtés, ezek Diószegi módszerének alapmozzanatai, legyen szó terjedelmes tanulmányról vagy kurta újságcikkről. Csak ajánlani lehet ezt a módszert, idehaza és határainkon túl egyaránt. Mert igaz, hogy a jelenkor, a társadalom elvárásai befolyást gyakorolnak a történetírókra, s ez mindenkor így is volt. A modern történetirás azonban megpróbálkozik azzal, hogy éppen ennek tudatában (és nem ezt lesöpörve nemlétezöként, mint a régebbi) törekedjen arra, hogy bizonyos mértékig distanszirozza is magát ettől a jelenkortól és igényeitől. A magyar külpolitikai elképzelésektől és a Monarchia nemzetközi helyzetének értékeléseitől így jutunk el a szerző nyomán a történetírás alapkérdéseinek sorához, mert Diószegi István is így megy végig kutatásaiban, az adatok tisztázásától a történetfilozófiáig. A hatalmas anyag, amelyet megmozgat, adja az aranyfedezetet optimizmusához, amellyel a sorrendben utolsó cikkben (Történetírás és publicisztika) ahhoz az öntudatos következtetéshez jut el: a jelennek, a mai társadalomnak szüksége van történeti ismeretekre, vagyis a történettudományra. „A história időszerűsége mélyebb és igazibb, mint amilyennek azt a historizálás láttatta. A múlt nem a jelen előképe, de mai világunk ugyanazokon a koordinátákon helyezkedik el, amelyek elődeink mozgáslehetőségeit is megszabták." Nagyon helyes volt, hogy Diószegi István cikkei így összegyűjtve is megjelentek. A szakemberek néháry, szakfolyóiratban megjelenthez már eddig is hozzájutottak, viszont nagyon kevesen hallhatták azokat a külföldön tartott előadásokat, amelyek magyarul ebben a kötetben jelentek meg először. A szélesebb érdeklődő közönség bajosan juthatott hozzá mindehhez. Most, egybegyűlve, a cikkek számos tanulsággal szolgálnak. A fentiekben csupán néhányukra utalhattunk. A figyelmes olvasó még sok mást is találhat benne. Niederhauser Emil ETHNIC DIVERSITY AND CONFLICT IN EASTERN EUROPE Ed. Peter F. Sugar. Santa Barbara/Oxford (1980), ABC-Clio, XII, 553 1. ETNIKAI KÜLÖNBÖZŐSÉG ÉS KONFLIKTUS KELET-EURÓPÁBAN SZERK.: PETER F. SUGAR A kötet egy 1976 júniusában tartott tudományos konferencia előadásainak az ott elhangzottak alapján, egymás tanulmányait is kölcsönösen figyelembe vevő, átdolgozott változata. Mint a szerkesztő, a nálunk is jól ismert Kelet-Európa-kutató Sugar professzor a bevezetőben elmondja, a roppant nagy témakörből az előadások négy nagyobb kérdésre koncentráltak: a nyelv, mint az etnikai identitás alapja, az állam befolyása, a gazdasági és osztálydilferenciálódás és az etnikum, illetve a vallás és az etnikum. Mindegyik témakörhöz két-két előadás kapcsolódott, az egyik a probléma elvi vonatkozásait, a másik a konkrét kelet-európai helyzetet tárgyaló. Egy nyitó előadás az egész kérdéskört ölelte fel, s végül a szerkesztő mintegy zárszóban vetett fel újabb szempontokat. így tehát összesen tíz tanulmányból áll a kötet, a lábjegyzetekkel és a szerkesztő által gondosan összeállított mutatóval. A szerzők jórészt amerikai kutatók, kisebb részben történészek, több közülük a politológia tanára, akik természetesen a kérdések mai állapotát és elvi értelmezését vizsgálják. Az indító tanulmányt Paul R. Brass írta: Etnikai csoportok és nemzetiségek: az etnikai identitások kialakulása, fennmaradása és átalakulása címen. Fő fogalmai az etnicitás és a nemzetiség, ezeknek pontos
