Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
736 GLINST PÉTER dolgoztak, ami viszonylag jó jövedelmet biztosított számukra. 1919 után gyorsan csökkent a munkaalkalom, átlagosan e két évtizedben 80—200 munkanapot dolgoztak, a 30-as években semmiképpen sem többet 150 napnál.16 1 A bérek is erősen csökkentek. 1925—1927 között napi 6—10 pengő között volt a kubikusok keresete. A jövedelmük így 900—1400 P között lehetett.16 8 A bérek csökkenését a gazdasági világválság felgyorsította. Először 4—6 P-re estek, majd még tovább, az 1930-as évek második felére egészen 2—2,50—3,50 P-ig.16 9 A kubikusok bérének mozgása követte a napszámbérekét, de jóval elnyújtottabban. Csökkenése relatíve nagyobb volt, s az alacsonyabb bérek hosszabb ideig maradtak meg. Csupán 1939-ben érték el a bérek az 1929-es szintet, vagy közelítették meg azt. A Tiszántúlról részletesebb adatokat ismerünk, ezek szerint a kubikusok munkabére itt 1929-ben napi 5—6 P volt, ez 1930-ra 1,50—3 P-re esett, s tovább stagnált olyképpen, hogy míg az alsó határ stabilan 1,50 P volt, a felső mind alacsonyabb lett, 2,60—2,20 P, egészen 1936-ig s csak 1937-től emelkedett ismét 1,80—3,80 P-re, majd 1939-ben újból 3—6 P között volt.170 Csongrád megyében hasonló volt a helyzet, 1934-ben 1,50—2,12 P, 1935-ben 1,50—3 P volt a kubikusok napi bére, s még 1938-ban is csak 2,50—3,80 P.171 Ha figyelembe vesszük, hogy az aratási és egyéb munkákat is beszámítva legfeljebb 150 napot dolgoztak ezekben az években, a kubikusok keresete a következőképpen alakult. Az 1920-as évek második felének 900—1400 P-nyi bérei az 1930-as évek első felében 300— 475 P-re estek. A Tiszántúlon 1,50—2,60 P-s béreket számítva, az évi kubikus jövedelem 225—300 P között lehetett, s 1939-ben sem több mint 450—700 P (csökkent az alkalmazás mértéke, s az átlagos bérek az alsó határ felé tolódtak). Könnyen kiszámítható, hogy 5—6 tagú családok esetében ez a jövedelem az 1920-as évek második felében fejenként évi 150—180, illetve 230—280 P-t jelentett. Ez a 30-as évek közepén 50—60, illetve 70—90 P-re csökkent, s a 30-as évek végén érte el ismét a fejenkénti 75—90, illetve 115—140 P évi jövedelmet. Egy másik, önállóan tárgyalandó rétege a parasztságnak a különféle kertészek csoportja, azoké, akik dinnye-, dohány-, hagyma- vagy paprikakertészekként dolgoztak. Volt már szó a jövedelmeikről. Itt csupán azt kell még kiemelni, hogy ezek a kertészek csak akkor éltek meg, ha családos emberek voltak. Megfelelő nagyságú részesföldet csak akkor tudtak megművelni, ha feleségük és gyermekeik, vagy más rokonaik is velük együtt dolgoztak. Ezek — a bolgárkertészeket kivéve, akik rendszerint bérelték a földet — átmenetet képeztek a cselédek és az önálló gazdák között. Felesbérletük (a jövedelemnek gyakorlatilag a 40%át kapták) mellé lakás, 167 Katonaimre: Munkaidőés teljesítmény kubikmunkán(1850—1945). Agrártörténeti Szemle, 1963. 409. 168 Szabados Mihály: A kubikosok munkabérkérdése. Magyar Gazdák Szemléje, 1937. 545. 169 Uo. 546. 170 Kiss László: Adalékok a tiszántúli kubikosok gazdasági helyzetéhez az ellenforradalmi Magyarországon (1920—1942). Párttörténeti Közlemények, 1960. 134., 135., 137., 138., 140., 141., 144., 147. 171 Balázs György: A Csongrád megyei kubikosok helyzete és mozgalmai a gazdasági válság utáni években (1933—1939). Agrártörténeti Szemle, 1981. 547—550.
