Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 727 rendszerint a végzett munkától függött. Többnyire meghatározott összegű készpénzből, meghatározott mennyiségű gabonából és a havi élelmezéshez szükséges meghatározott mennyiségű élelmiszerből állt. De gyakran találkozni ennél összetettebb bérezési formákkal, amikor a munkát aratásig a jelzett bérért végezték, az aratást és cséplést részért, a kukoricakapálást szakmányban, a cukorrépakapálást is szakmányban, míg a kukoricatörést és esetleg a cukorrépaszedést is részért végezték. De ilyenkor is kaptak élelmezést és természetesen munkavégzésük idejére lakást is (rendszerint az ököristálló, göbölyistálló szolgált erre a célra). Az uradalmakba- és hazaszállításuk költségeit a gazdaságok viselték. A sommásokat úgy is alkalmazhatták, hogy kikötötte az uradalom, alkalmanként kötelesek napszámosmunkát is végezni a környéken szokásos napszámért. Ez különösen ott fordult elő, ahol az uradalmat körülvevő falvakban nem állt rendelkezésre elegendő munkaerő az uradalom számára. A történeti meg a néprajzi irodalomban ezt rendszerint feudális maradványnak tekintik, olyan hátrányos kikötésnek, amely rontotta a sommások helyzetét, azaz növelte kizsákmányolásuk mértékét. A magunk részéről nem osztjuk ezt a nézetet. Olyan uradalmak esetében ugyanis, amelyeknél a környékről származó munkaerő hiányzott, egyszerűen nem volt más lehetőség a szükséges napszámos munkák elvégzésére. Azt elvárni, hogy két-, esetleg többféle szállítási költséget is vállaljon az üzem, nem lehetett, s erre gyakorlati megoldás sem volt. De a sommásoknak sem volt ez a megoldás hátrányos, hiszen így némileg meghosszabbodott a munkaidő, s vele arányosan nőtt a kereset. A nagyobb uradalmak általában több helyről is verbuválták a sommásokat, s velük csoportonként külön-külön, más-más feltételekkel állapodtak meg. Erre még visszatérünk, itt most csak az érdekes, hogy igen jelentős különbségek mutatkoztak a sommások bérezésénél, akár ugyanabban a gazdaságban is, mert a béreket nem a sommásokat alkalmazó uradalom szokásai, környékén kialakult napszámbérei, hanem a sommások származási helyén uralkodó bérszokások, az ottani bérszínvonal szabta meg.140 A többi bérezési forma következtében a bérek pénzértékének meghatározása komoly nehézségekbe ütközik. Az azonban bizonyos, hogy a terményjárandóságok pénzértékének, illetve a konjunkturális hatásoktól függő áringadozások következtében a járandóságként kapott termékek árának változásai erőteljesebbek, az árak emelkedésének vagy csökkenésének a sommások jövedelmének alakulásában sokkal nagyobb szerepe volt, mint a cselédeknél. A sommások munkalehetőségei ugyanis rendszerint kimerültek a néhány hónapos alkalmazással, az év hátralevő részében többnyire nem kaptak munkát. Bérükből tehát nem csupán maguk és a család élelmezését kellett biztosítani, hanem minden más pénzkiadást is (lakbérfizetés, adó, törlesztések stb.), azaz nem csupán az elkerülhetetlen vásárlásokat. A természetbeni járandóság jelentős részét tehát kénytelenek voltak pénzzé tenni. Itt mutatkozik meg a terményárak jelentősége. 140 Schrikker Sándor: A sommások alkalmazásának és kereseti viszonyainak üzemi vonatkozásai. Magyar Gazdák Szemléje, 1943. 160—162. 10*
