Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 723 amint a viharos bérküzdelmek lecsillapodtak. A kutatás majdnem három évtizedre megszakadt. Ezért sem történt azonnal reagálás ezekre a tanulmányokra, illetve éppen e tanulmányok közlése nyomán indult meg a szélesebb anyaggyűjtés, amely nagyobb tájegységekre vonatkozóan kívánt képet adni a cselédbérekről. Egy teljes járás összesen 10336 cselédjének a helyzetét mérte fel 1935-ben Heller András. Számításai szerint 1935-ben átlagosan 1130,13 P-re tehető egy-egy cseléd bére, amiben nem szerepel az orvosi ellátás, a gyógyszer, a balesetbiztosítás és a gyerekek számára az iskola fenntartásának a költsége. Mindezekkel együtt kb. 1200—1250 P-re becsülte Fejér megyében a cselédbér ekkori értékét.122 Ez a jövedelem azonban 240 P-vel volt kevesebb, ha a cseléd nem tarthatott tehenet, s 321 P-vel kevesebb, ha sertést, vagyis pl. ha a sertésvész folytán elpusztulnak a cseléd állatai. Heller számítása tulajdonképpen az optimumot célozza meg, s ennyiben túlzott. 10336 egész részes cselédből pl. összesen 3635-nek volt tehéntartási lehetősége. Kétharmad részüknél tehát elesik a marhatartás jövedelme. Viszonylag magasan állapította meg a lakás értékét is, s megítélésünk szerint túl magas pénzbevételeket tételezett fel. Nem teljesen reális az árak megállapítása, ha tudniillik a cseléd áruba bocsátott pl. gabonát, baromfit stb., rendszerint a mindenkori legalacsonyabb árat kaphatta érte, amit Heller nem vett figyelembe. De azért Heller számítása felhívta a figyelmet a reális értékekre. Elemezte a jövedelmek szerkezetét is, megállapította, hogy annak 57%-a a cselédek állattartásából származik.123 Megadta számításainak alsó értékét is, annak kiszámításával, mennyibe került a cselédbér a gazdaságoknak. 1935-ben az átlagos cselédbért a gazdaságok 740 P-ből hozták ki, míg a cselédek számára 1130,13 P volt a használati értéke. Tehéntartással a cselédek bére a gazdaságoknak 719,29—790,46 P-ből, csak terményjárandósággal 695,47—742,51 P-ből jött ki.124 A Tiszántúl délkeleti részén 6421 gazdasági cseléd helyzetének felmérése is reális adatokkal dolgozik. Az 1940-es évek elején Mezőhegyesen az I. osztályú cselédek bérét 610—711—807—815—856—902 P-re, a II. osztályú cselédekét (nők) 445—603— 735—797 P-re, a III. osztályú (ostoros) bérét 281 P-re tette.125 Az egész vizsgált területen az összes cselédet figyelembe véve 688—1253 P között voltak a bérek. 13 gazdaságban volt az átlag 750 P alatt, 28 gazdaságban 750—850 P között és 11 gazdaságban 850 P-nél több. Ugyancsak az Alföld délkeleti részén fekszik az az uradalom, amelynek cselédbéreit visszamenőlegesen is értékelték. Itt a gazdasági cselédek bérének 122 Heller András: A gazdasági cseléd jövedelme. Magyar Gazdák Szemléje, 1938. 79. Uö.: Cselédsor. Bp. 1937. 100. 123 Heller András: A mezőgazdasági munkásság kereseti viszonyai Fejér megyében. Magyar Gazdák Szemléje, 1939. 101. 124 Megítélésem szerint egyoldalú az az álláspont, amely szerint ha nagyobb is a cseléd számára a kommenció értéke, mint amennyit kiszámítottak, azt a maga és családja munkája telte hozzá. (A világgazdasági válság hatása Magyarországon, 1929—1933. Szerk. Incze Miklós. Bp. 1955. 354.) Az állattartásban pl. szerepe van az uradalmak nyújtotta legeltetési lehetőségnek és sokszor a takarmánynak is. 125 Szabados Mihály: i. m. 42.
