Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
AZ OSZTRÁK—MAGYAR VISZONY 1927-1929 67 Az ésszerű kompromisszum körvonalai így lassan kirajzolódtak. A polgárháborúval fenyegető összecsapást sikerült elhárítani. Seipel megegyezett Otto Bauerrel abban, hogy mind a Heimwehr-felvonulást, mind a szociáldemokrata ellenfelvonulást a kormány engedélyezi. De hogy a fenyegető összeütközést elkerüljék, időben és térben elválasztják egymástól az ellenfeleket. így lett 1928. október 7-én Bécsújhely városa de. fél kilenctől fél tizenkettőig 10—12000 a Heimwehr, tizenkét óra után pedig 18000 schutzbündler (véderőtag) és még 20—25 000 szocialista munkás és sportoló felvonulásának és gyűlésezésének látványos színtere. Az ellenfelek szétválasztása és nagy katonai erő mozgósítása célirányosnak bizonyult. A polgári sajtó által már hetekkel előbb rémületes színekkel festett drámai összecsapás6 8 elmaradt. Mint ahogy az események másnapján a hétfői A Reggel találóan írta: „A hetek óta borzalommal és rettegéssel várt október 7-éből — július 22-e lett: elkeseredett, dühös, késhegyig menő harcnak indult, és lett belőle egy pompásan megszervezett Sängerfest (dalos-ünnep)."69 A kancellár tehát elérte célját. A szocialistákkal való fegyveres összeütközés nélkül bevitte a Heimwehrt egy munkásvárosba, a szociáldemokrácia egyik fellegvárába. Ugyanakkor Otto Bauernek sem volt különösebb oka az elkeseredésre. A szociáldemokraták megmutatták, hogy Bécsújhelyi mégiscsak ők az urak, és a Heimwehr legjobb esetben is csak rosszul megtűrt vendég ott.70 A legkevésbé a Heimwehr és külső pártfogói lehettek elégedettek a bécsújhelyi bevonulással. A Heimwehr Caesarként jött, látott, csak éppen nem győzött. Nem győzött még Bécsújhelyi sem. Még kevésbé remélhetett győzelmet Bécsben vagy különösen az egész országban. A bécsújhelyi Heimwehr-nap végül is csupán egy gyűlésnapként vonult be a Heimwehr krónikájába, nem a fordulat napjaként. A külső patrónusok nemhogy elégedettek nem voltak, hanem egyenesen lehangoltak. Leginkább az olaszok, akiknek zsebére ment elsősorban a játék. Dino Grandi külügyi államtitkár, aki korábban sem lelkesedett az akcióért, most igazolva látta korábbi fenntartásait, és lesújtólag nyilatkozott a bécsújhelyi eseményekről. Sovány vigaszt jelentett számára a római magyar ügyvivőnek az a magyarázkodása, hogy a komoly akció megindítása csak őszre volt tervezve, és most még csak ősz eleje van. Az ősz folyamán még sok minden történhet. A Heimwehrt Ausztriában kommunistaellenessége sem segíti a hatalom megragadásában, mert Ausztriában — ellentétben a „Marcia su Roma" Olaszországával — a polgári kormány és társadalom is határozottan és eredményesen kommunistaellenes stb. Grandi végül is azzal a kényszeredett reménnyel fejezte be a magyar ügyvivővel folytatott, számára nyilván 68 Magyarország 1928. szept. 27. 8 Órai Újság 1928. okt. 2. — Idézi Karsai Elek: Számjeltávirat valamennyi magyar királyi követségnek. Budapest, 1969.401—403. — Pedig elhangzottak nyugalomra intő felszólítások is, köztük éppen Steidle részéről: „Kezeskedem arról, hogy október 7-én mi nem provokálunk rendzavarást." Magyarország 1928. szept. 27, 1. 49 A Reggel 1928. okt. 8. Magyarország 1928. okt. 8. — Idézi Karsai: i. m. 403 404. 10 Kerekes: Az első osztrák köztársaság. . . 28—30. Nemes: i. m. 134. — Október 7-ének részletes eseménytörténete Karsai: i. m. 401—404. 6*
