Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
718 GLINST PÉTER alkalmazott cselédek viszonyaihoz a leginkább az alföldi tanyás nagygazdák külső, ún. „tanyás" cselédeinek helyzete hasonlított. Nagykőrös környékén az éves tanyás cseléd bére 1938/39-ben a következő volt: 10 q rozs, 13 kg szárazbab, 13 kg szalonna, 13 kg só, 1 kat. hold föld, 1 tehén tartása, lakás, fűtés. A cseléd az aratásnál külön szerződés alapján vállalhatott részesaratást (ez általában 5 q jövedelmet hozott).10 2 Itt 10—14 éves gyerekeket is dolgoztattak kanászként és gulyásként. Nagykőrösön egyébként gyakori volt az olyan részes zöldségesek felfogadása, akik 4—5 kat. hold földet kaptak részbe, valamint vállalták a cselédi munkakört is. A parasztoknál dolgozó cselédek bérében rendszerint szerepet kapott a cipő vagy a bakancs. Egy pár nyári és egy pár téli lábbeli elég rendszeres tétele volt a fizetésnek.103 Békés megyében a 14—17 éves kisbéresnek az 5 q búza, 1 q árpa, 30—50 P készpénz mellé járt 2 öltöny ruha, 2 rend fehérnemű, 2 kötő, 1 pár csizma, 1 pár bakancs, 1 kalap, 1 sapka, valamint mosás, vasalás és évi 2—3 szabadnap.10 4 Egy másik éves kanásznak (kisbéres) is hasonló volt a bére. De a felnőtt béresnél is szerepet kapott a ruha és a cipő, a béres 1 nagykabátot, 2 rend alsónemüt, 1 pár csizmát, 1 pár bakancsot, 2 kg szappant kapott s élelmezést. A mindeneslány bérében is szerepelt a ruhaféle (1 pár cipő, 1 pár félcipő, 1 papucs, 1 párna, 2 ruha, 2 kötő, 2 kendő).105 A tanyásbéres bére jóval alacsonyabb volt itt, mint a nagybirtokokon.10 6 A parasztgazdaságokhoz elszegődött béresgyerekek általában azért vállaltak munkát, hogy az élelmezésük meglegyen. A patriarchálisabb helyen a béres kenyeret és szalonnát többnyire akkor és annyit evett, amennyit akart, bár más tekintetben persze nem volt a család egyenjogú tagja.10 7 Természetesen a paraszti gazdaságok is igénybe vettek mesterembereket. A falusi kommenciós mesteremberek alkalmazásának hagyományos rendszere még sokfelé élő volt. A Bodrogközben pl. a kommenciós kovácsok a gazdáktól ekénként 1 P készpénzt, 12,5 kg rozst, ugyanennyi búzát, 25 kg burgonyát, 1 kenyeret kaptak, s lakást a falu közösségétől. Amelyik gazdának több ekéje volt, többször fizette ugyanezt. A többi kovácsmunkáért azonban, vagyis a nem az ekékkel összefüggő munkákért külön, pénzben kellett fizetni. A szekérvasalás pl. 200—250 P volt, vagy ha a gazda adta a vasat, csak 100 P, a targonca vasalás 4 P, baltaélezés 1 P, patkolás patkónként 1 P, sarlókészítés 5 P.108 A pásztor állatonként kapott 12,5 kg rozst, 102 Böőr László: Nagykőrös gazdasági és társadalmi viszonyai a két világháború között. In: Nagykőrösi Arany János Múzeum Közleményei. I. Nagykőrös, 1978. 217. 103 Oláh József: Bérmunka a parasztbirtokon az 1920—30-as években. Agrártörténeti Szemle, 1971. 500—501. 104 Nagy Gyula: Parasztélet a Vásárhelyi pusztán. In: Békés Megyei Múzeumok Közleményei. IV. k. 1975. 199. 105 Uo. 202. loe Uo. 204. 107 Varga Gyula: Szolgalegények élete és munkája Debrecen környékén. Ethnographia, 1980. 412. 108 Nagy Géza: Falusi szegődményesek munkája és életmódja a Bodrogközben. In: Foglalkozások és életmódok. 1976. 182—183.
