Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 715 járandóság, Pusztamiskén 1 tehén tartása volt kikötve, Mezőtúron 1 tehenet tarthattak, Bükön 1,5 liter tejet kaptak. Mezőhegyesen napi 1 liter tejet kapott az I. osztályba sorolt cseléd, néhány kategória 0,7 liter tejet kapott, a többség semmit, a környéken az összesen vizsgált 6421 gazdasági cseléd (családtagokkal együtt 16800 lélek) közül 17 gazdaságban 494 cselédnek járt a tehéntartás s ebből csupán 10 gazdaságban a borjútartás. Más kérdés, hogy sok cseléd a tartási lehetőség ellenére nem tartott tehenet, nyilván nem tudták előteremteni a megvásárlásához szükséges pénzt (a környéken a 30-as években több esetben is járványos száj- és körömfájás tizedelte meg a cselédek tehénállományát). A 17 gazdaságon kívül 28 olyan gazdaság akadt, amely tejet adott a cselédeknek, míg a többi cseléd nem tarthatott tehenet, s tejmegváltást sem kapott helyette.92 Általában az Alföldön a gazdaságok jóval kisebb mértékben engedélyezték a tehéntartást, ami komoly terhet jelentett számukra, mint a Dunántúlon, s mert maguk sem tartottak fenn tehenészetet, tejet sem biztosítottak cselédjeik számára. Általános volt a sertéstartás is; egy koca tartása a szaporulatával 6 hónapos korig volt az általános forma. Ettől eltérést mindig tapasztalunk. Maisán egy sertés tartása járt a szaporulatával, Szentgyörgypusztán 2 sertés, Pusztamiskén is 2 anyakoca és a szaporulata, Mezőtúron is, Mezőhegyes környékén 8 gazdaságban korlátlan mennyiségű sertést tarthattak a cselédek, 20 gazdaságban 2 kocát és szaporulatát, a többi gazdaságban csak 1 kocát. A baromfitartás ugyanilyen általános volt, ennek mértékét rendszerint nem korlátozták, csak az volt mindenütt kikötve, hogy a kártételek miatt a cselédek libát nem tarthatnak (Mezőtúron a pulykát is tiltották). A Tiszántúlon egyes helyeken tapasztalni a sertéstartás korlátozását, igaz viszont, hogy mind a tanyásparasztok, mind az uradalmak a tanyákon általában korlátlanul engedték a cselédek számára a baromfitartást. Az eleki járás nagygazdái a tanyás cselédeknek 5-6 tyúkot, kacsát, vagy libát adtak ki részestartásra, a szaporulat felét, vagy kétharmadát kapták itt a gazdák.9 3 Az állattartás általában, de különösen a tehéntartás döntő része volt a cselédek , jövedelmének. A megváltásként juttatott 1 liter tej korántsem kárpótolta a cselédeket a tehéntartásért. A 30-as évek végén úgy számították, hogy míg a munkaadó uradalomnak a tehéntartás biztosítása a cselédek számára tehenenként évi 100—120 P kiadást jelent, a cseléd számára a tej, a borjú vagy a tinó eladása stb., 3—400 P használati értékkel bír,9 4 s ami külön is fontos, készpénzbevételi lehetőséget jelent. De hasonló jelentősége volt a sertéstartásnak és a baromfitartásnak is (csirke, tojás, kacsa eladásából is komoly bevételt lehetett biztosítani). Ezért egy-egy állatjárvány a cselédek költségvetését több évre felboríthatta. A cselédek számára a munkaadó biztosított lakást és tüzelőt. Ez utóbbi többnyire 8—12 m3 fa, esetleg szabad fahasználat, vagy néhány száz kéve rőzse lehetett, " Szabados Mihály: i. m. 39. " Uo. 41. 94 Szeiberl János: A mezőgazdasági munkáskérdés. Közgazdasági Szemle, 1939. 823—824.
