Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 709 tendencia, az, hogy 1934-ben volt a legnagyobb a munkanélküliség, s 1935 után elég gyorsan csökkent. Figyelembe kell venni még, hogy a nők körében a munkanélküliség általában magasabb volt, mint a férfiaknál,76 valamint azt is, hogy a téli hónapokban a munkanélküliség az itt jelzettnél nyilvánvalóan jóval nagyobb volt.7 7 A munkanélküliség csökkenése csupán viszonylagos volt. Ha igaz is az, hogy 1935-től meglehetős gyorsasággal csökkent, teljes megszűnéséről a második világháború előtt nem beszélhetünk. Még 1940-ben is jelentős volt a nyilvántartott létszám (1,6% teljes munkanélküli, 7,9% elégtelenül foglalkoztatott7 8 ), s csupán 1941 után, még inkább 1942-ben jelentkezett a munkaerőhiány. A munkanélküliség viszonylagos csökkenése még nem jelentette azt, hogy a munkaerő foglalkoztatottsága elérte volna a korábbit, még kevésbé pedig azt, hogy elérte volna az 1914 előtti mértéket. Amikor tehát a napszámos és más bérmunkából élők munkabérből származó jövedelméről beszélünk, figyelembe kell venni azt, hogy míg az első világháború előtt általában 200 nap körül volt a napszámosok és más munkavállalók foglalkoztatása, ez az 1920-as évek végére kb. 180 napra, a 30-as évek elején mintegy 150 napra csökkent, s csupán 1939—40-ben érhette el ismét a 180 napot. Magától értetődik, hogy volt, aki egész évben kapott munkát, voltak olyan családok is, amelyeknek több tagja is talált folyamatos alkalmazást, de általában nem lehetett nagyobb mértékű a foglalkoztatottság.79 Kővágóörsön 1930-ban 160 napszámot dolgozott a családfő, egy abai napszámos pedig 150 napszámot.8 0 A rendelkezésre álló egyéb adatok is nagyjából hasonló foglalkoztatottsággal számolnak. A bérmunkás rétegek jövedelmeinek szemrevételezésekor ütközünk igazán azokba a nehézségekbe, amelyeket elöljáróban említettünk. Egymásnak ellentmondó adatok, eltérő megítélések. Ennek az alapját két okra vezethetjük vissza. Az egyik a természetben fizetett bérek rendkívül magas aránya a magyarországi bérezésben, hiszen még a napszámbérek is jelentős részben természetben kerültek kiegyenlítésre. A természetbeni fizetés átszámítása pénzre rendkívül sok nehézséget, egyúttal számos manipulációs lehetőséget jelentett. Az ilyen manipulált számításokra azért is ügyelni kell, mert a részesmunka (aratásnál, cséplésnél és egyéb munkáknál is) — ellentétben a köztudattal — igen érzékeny a konjunktúrára. Tartós áremelkedés esetén a 76 1 93 5-ben 22,4%-os általános munkanélküliség mellett a nők körében a munkanélküliség 24,5%-os, 1939-ben pedig 14,0%-os munkanélküliség mellett 15,6%-os volt. Nádújfalusy József: Új munkabérhelyzet a magyar mezőgazdaságban. Magyar Statisztikai Szemle, 1941. 202. 17 December—február között a legnagyobb a munkanélküliség, így 1935-ben 31,6—37,6%, 1939-ben 21,2—33,7%-os (A Magyar Gazdaságkutató Intézet 45. sz. helyzetjelentése. 112.). A téli munkanélküliség mértékét jelzi, hogy a kimutatásokban a nagyobb százalékok fordulnak elő sűrűbben. 78 Perneczky Béla: i. m. 167. 19 Egyebek között Eörsi Béla a Társadalmi Szemle 1932. évfolyamában a foglalkoztatás mértékét 1931 előtt 180 napra, 1931 után 150 napra teszi (164.). Uő.: A mezőgazdasági munkásság általános helyzete c. cikkében már csak 90 napot említ (Társadalmi Szemle, 1932. 372.). A 180, ill. 1931 utáni 150 napos foglalkoztatásról szól a falukutató irodalom, elsőként Kovács Imre. Ezt nem támadták mérvadó tényezők a másik oldalról, vagyis elfogadták. 80 Szalánczi Károly: i. m. 10. és 21. 8 Századok 1985/3
