Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
706 GLINST PÉTER Mégsem tudjuk az első világháború előtti helyzettel összehasonlítani a munkanélküliség mértékét, azaz pontosan megmondani, mennyivel romlott a helyzet 1919 után. Csupán a két világháború közötti körülményeket lehet ma még több-kevesebb pontossággal meghatározni. A viszonyok romlását azonban önmagában is jelezheti az az adat, hogy a mai Magyarország területén 100 kat. hold földre kereken 3-mal (100 hektár földre kb. 4,5-tel) több mezőgazdasági munkás jutott, mint az egész 1918 előtti Magyarországon.6 5 Az új határok megvonása következtében ez a munkássereg munkához csak az új országhatárok keretein belül juthatott, a munkaerőkínálat tehát automatikusan megnőtt az új határok megvonása következtében, ami akkor is növelte volna a munkanélküliséget, nyomottá tette volna a munkaerő-piacot, ha a gazdasági válság nem következett volna be. Az 1930-as évek elején a foglalkoztatás mértéke a mezőgazdaságban országosan 76,2% körül volt. Ennek, a mezőgazdaság munkaigénye és a rendelkezésre álló munkaerő egybevetésére épülő számításnak az alapján az agrárlakosság munkaképessége 23,8%-ban nem volt kihasználva.6 6 Természetes azonban, hogy ez a munkanélküliség nem egyenletesen oszlik el az országban, s az is, hogy a parasztság egyes rétegeit sem egyformán érinti. A foglalkoztatottság mértéke szoros összefüggésben volt egyrészt a termelési szerkezettel, a kapásnövényeknek a szántóföldből elfoglalt arányával és az állattenyésztés jelentőségével, másrészt a népsűrűséggel. Ebből a szempontból a Dunántúl volt a legelőnyösebb helyzetben, hiszen itt a mezőgazdasági termelés szerkezete sokkal kedvezőbb volt, mint az Alföldön.67 De függött a munkanélküliség mértéke a paraszti társadalom összetételétől is. A 10 kat. holdnál több földdel rendelkező parasztgazdaság (az átlagosnál jóval nagyobb családlétszámtól eltekintve) gyakorlatilag biztosította a család teljes munkaerejének foglalkoztatását szinte egész éven át. A 10 kat. holdnál kevesebb földet megművelő paraszti családok, valamint a különféle nincstelen paraszti rétegek körében viszont lényeges tényező volt a munkanélküliség. A bérmunkásrétegek közül a cselédek egész évi foglalkoztatása is biztosítva volt. Mindezek terén a Dunántúl volt előnyösebb helyzetben, hiszen itt a családi gazdaságnak nagyobb volt az aránya a paraszti társadalomban, mint az Alföldön. S persze figyelembe kell venni azt is, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség szerkezeti jellegű volt, hiszen a mezőgazdasági termelés idényhez kötött, ebből adódóan a téli hónapokban (dec.—febr.) alig volt munka, a csúcsidőszakokban (aratás, cséplés, a kukorica-, a cukorrépa betakarítása, behordása) viszont sok helyen krónikus volt a munkaerőhiány. Megmutatkozott ez a bérekben is, a nyári és a téli napszámbérek között két-háromszoros, olykor annál is nagyobb volt a különbség, természetesen a nyári bérek javára. 65 Szeibert János: Munkanélküliség és napszámbér a mezőgazdaságban. Bp. 1939. 6. 66 Matolcsy Mátyás: A mezőgazdasági munkanélküliség Magyarországon. Bp. 1933. 14. Uö.: Magyarország agrármunkanélkülisége. Magyar Szemle, 1933. XVII. k. 27. 67 Erre ld. Gunst Péter: A magyar mezőgazdaság története 1919—1939. Bp. 1970., különösen 404— 411. és 441—449.
