Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
704 GLINST PÉTER munkából, vagyis az egész bevételnek valamivel több, mint a fele.6 0 A példák szaporíthatok lennének; mind a fenti megállapítást erősítenék. Nézzük tehát, hogy a fenti arány alapján mekkora lehetett ezeknek a törpeparcellás gazdaságoknak a bevétele: 5. táblázol Az 5 kat. holdnál kisebb gazdaságok jövedelmei P-ben Dunántúl 1929—1941 átlaga Alföld 1937—1939 átlaga Észak 1933—1939 átlaga egy kat. holdra a gazdaságra egy kat. holdra a gazdaságra egy kat. holdra a gazdaságra 1—5 kat. hold között: 181 + 181 = = 362 P 362—1810 P 166+ 166 = = 332 P 332—1660 P 130+130 = = 260 P 260—1300 P 1931—1939 átlaga egy kat. a gazdaholdra sagra 102,4+ 204,8-+102,4= -1024 P =204,8 Nem feledhetjük természetesen, hogy az 1—2 kat. holddal rendelkező gazdaságok jövedelmei az itt jelzetteknél 5—15%-kal magasabbak, a 3—5 kat. hold közötti gazdaságoké pedig 5—10%-kal alacsonyabbak lehettek, attól függően, milyen mértékben vállaltak bérmunkát idegen gazdaságokban. Persze azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a bérmunkavállalás e gazdaságoknál (a belterjes gazdaságokat kivéve) elsősorban a családi létszám és a családszerkezet függvénye volt, s nem annyira a föld nagyságáé (vagyis a gyerekek száma és kora határozta meg). S azt is tekintetbe kell venni, hogy a bérmunkából szerzett jövedelem attól függött, milyen volt a munkaerőkereslet a környéken, sőt az egész országban. Ha a családban már volt egy 10—12 évesnél idősebb gyerek, beállhatott hónaposcselédnek (pl. libapásztornak stb.), nagyobb gyerek már napszámba járhatott, esetleg elszegődhetett kiscselédnek valamelyik gazdához a környéken. Keresménye fontos kiegészítője volt a család jövedelmének, és élelmezése sem terhelte a családot. A bemutatott kővágóörsi napszámoscsalád munkabérkeresetét, amely — mint látni fogjuk — önmagában is elég jelentős volt, nemcsak a családfő munkája teremtette elő, hanem felesége és gyermekei is dolgoztak, s nem csupán mezőgazdasági munkán, hanem minden munkát elvállaltak, ami adódott. A munkák között találunk részért végzett aratómunkát, kukoricatörést, erdőirtást (a kivágott fa meghatározott részéért, ebből származott a téli tüzelő), valamint készpénzbérért végzett különféle szőlőmunkákat, de éppen így jégvágást, építkezési munkát, és a környéken lévő kőbányában végzett munkát is. Ez M Szalánczi Károly: i. m. 12—13.
