Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
700 GLINST PÉTER zött csak a 20 kat. holdnál nagyobb gazdasággal bíró családok jövedelme volt, míg a 20 kat. holdnál kisebb gazdaságok jövedelme általában 1000 P alatt maradt.55 Az Északi Dombos Vidékről ilyen viszonyítási lehetőségünk nincs, valószínű azonban, hogy az alföldi és dunántúli parasztgazdaságok bevételei között lehetett az ottani kisgazdaságok jövedelme is. Ez azt jelenti, hogy a családi, vagyis itt is az 5—20 kat. hold közötti gazdaságok mezőgazdasági jövedelme a parasztgazdaságok átlagos mezőgazdasági jövedelmének a 160—200%-a lehet. 1933—1939 között itt 63,78 P volt egy kat. hold átlagos mezőgazdasági jövedelme, ezek szerint az 5—10 kat. hold közötti gazdaságok mezőgazdasági jövedelme 650—1300 P, a 10—20 kat. hold közöttieké pedig 1020—2040 P között mozoghatott. Ezekben az években 4—6 tagú családot számításba véve egy-egy lélekre tehát az 5—10 kat. hold közötti gazdaságokban 108,33—162,50 P minimális és 216,66—325 P maximális, a 10—20 kat. hold közötti gazdaságokban pedig 170—255 P minimális és 340—510 P maximális jövedelem jutott. Nyilvánvaló, hogy a 10 holdnál kisebb gazdaságokból a fölös munkaerő idegenben vállalt munkával egészítette ki a családok jövedelmét. A vizsgálatba bevont Duna—Tisza közi gazdaságok adataira ebben a tekintetben sajnos nem tudunk támaszkodni. Csupán Nagykőrösön ismerjük a 10—20 kat. hold közötti gazdaságok mezőgazdasági jövedelmét 1934-ből, ez akkor kat. holdanként 47,16 P volt, ami ebben a nagyságcsoportban az egyes gazdaságoknak 471,60—943,20 P közötti jövedelmet jelentett ebben az évben. Ezek szerint 1934-ben ezen a vidéken a családi gazdaságokban az egy főre jutó jövedelem minimálisan 78,60—117,90 P között, maximálisan pedig 157,20—235,80 P körül lehetett. Ha az ország más részein kialakult arányokat vesszük alapul, akkor az 5—10 kat. hold közötti gazdaságok mezőgazdasági jövedelme ebben az évben Nagykőrösön mintegy 40%-kal lehetett nagyobb, azaz 329—658 P között mozoghatott, ami 4—6 tagú családokat számítva egy lélekre ebben a csoportban 54,80—82,25 P minimális és mintegy 110—164,50 P maximális évi jövedelmet jelenthetett. 1934-ben ez — a mezőgazdasági termékek árai Magyarországon ekkor voltak a mélyponton — reális jövedelem, de nem következtethetünk belőle a 30-as évek átlagára. A Duna—Tisza közi családi gazdaságok átlagos i évi jövedelmét a 30-as évekre vonatkozóan hozzávetőlegesen sem tudjuk ezen adatok alapján megadni. A családi gazdaságok, vagyis a középparasztok, különösen azok alsó rétegeinek jövedelmi szintje legfeljebb csupán elérte, de nem haladta meg, legalábbis ritkán és nem sokkal haladhatta meg a törpeparcellás, bérmunkát vállaló paraszti népesség jövedelmeit. Igaz ugyan az, hogy különösen ezek a kevés földdel rendelkező 1 gazdaságok voltak rákényszerülve arra, hogy különféle mellékjövedelmekre tegyenek szert, s jövedelmeiket kiegészíthették olyan, nem földigényes ágazatok révén, mint a sertés-, vagy a baromfitartás, valamint a méhészet stb. Bérmunkát is kellett természetesen vállalniuk. Ezért ezeknél a rétegeknél figyelembe kellene venni ezt a jövedelemforrást is, de erre országosan még annyi lehetőségünk sincs, mint a 55 Seres József: Kunágota község társadalomrajza. Magyar Gazdák Szemléje, 1936. 436.
