Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
696 GLINST PÉTER 1930-as években a 20—30 kat. holddal rendelkező üzemekben a mezőgazdasági jövedelem átlaga (75 P-vel számolva) 1500—2250 P, a 30—50 kat. hold közötti üzemekben pedig (65 P-vel számolva) 1950—3250 P körül lehetett. A Tiszántúlon tehát még inkább érvényes volt az, hogy az összjövedelmet tekintve csak a 40—50 kat. hold közötti gazdaságok érhették el a gazdagparaszti szint alsó határát. Tulajdonképpen csak a valóban nagy kiterjedésű, 80 kat. holdnál nagyobb alföldi gazdaságok érhették el a gazdagparaszti jövedelmek szintjének alsó határát. S itt is érvényes az a megállapítás, amit a dunántúli gazdaságok kapcsán tettünk: a családi üzemnagyságot meghaladó paraszti üzemeknél a bérmunkajövedelem nem érte el az átlagos cselédbér értékét. Némileg másképpen alakult a mezőgazdasági jövedelem az Északi Dombos Vidéken. Míg a tiszántúli paraszti gazdaságokénál ez az 1930-as évek első felében és közepén általában magasabb volt, s olykor jóval meghaladta azt, 1938—39-ben annál jelentősen alacsonyabb volt. 1933—39 átlagában mégis az alföldinél többet, kat. holdanként 63,78 P-t tett ki. Ha figyelembe is vesszük azt, hogy az Északi Dombos Vidékről a számtartás-statisztikai felvételek jóval kisebbszámú üzemet vizsgáltak, mint az Alföldön, a Tiszántúlon, ez az összeg akkor is magasabb, mint az alföldi gazdaságoknál. így Északon már a 35—40 kat. hold közötti gazdaságok mezőgazdasági jövedelme is elérhette a gazdagparaszti családi jövedelem alsó határát. Itt is igazolódik tehát a tény, önmagában a családi üzemnagyság meghaladása még nem jelenti azt, hogy e gazdaságok tulajdonosait a gazdagparasztok közé sorolhatjuk. Van adatunk a mezőgazdasági jövedelmekről a Duna—Tisza közi gazdaságokból is. A szám tartás-statisztikai vizsgálatok szerint 1934-ben az egy kat. holdra jutó mezőgazdasági jövedelem Makón a 20—30 kat. hold közötti gazdaságokban 46,22 P, a 30—40 kat. holddal rendelkező gazdaságoknál 90,66 P, míg a 40—50 kat. holdas gazdaságok esetében 79,80 P volt.5 1 Ugyanez Nagykőrösön 20—30 kat. hold között 204,36 P, az 50—100 kat. hold közötti gazdaságokban pedig 31,55 P volt.5 2 Nagykőrös esetében természetesen torzítja az eredményt a gyümölcstermelő gazdaság kiugróan magas jövedelme, Makónál azonban jól jelzi a belterjesebb gazdaságok sokkal , nagyobb készpénzbevételét. 1934-ben Makón a 20—30 kat. hold közötti gazdaságok mezőgazdasági jövedelme 924,40—1386,60 P, a 30—40 kat. hold közötti gazdaságoké 2719,80—3626,40 P között, a 40—50 kat. hold közötti gazdaságok mezőgazdasági jövedelme 3192 és 3990 P között volt. Mindezt a válság egyik mélypontján érték el a makói gazdaságok, mintegy jelezve, hogy Makón normális értékesítési viszonyok között 10—15 kat. hold intenzíven megművelt föld (hagymakultúra!) elegendő volt a • gazdagparaszti jövedelem alsó határának eléréséhez. (Ha figyelembe vesszük azonban azt, hogy ekkora jövedelmet csak az átlagosnál jóval nagyobb család érhetett el, nyilvánvaló, hogy az egy főre jutó évi jövedelem ebből a földből még nem érte el a gazdagparaszti jövedelem országos alsó határát. Ettől eltérő képet mutat az 51 Reichenbach Béla—Czeider István: i. m. 275. 52 Uo. 276.
