Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
AZ OSZTRÁK - MAGYAR VISZONY 1927-1929 63 nagyon hiányzik a magyar piac. A hatóságoknak, a csendőrségnek nincsen tekintélyük. Az elszánt emberek Burgenlandban igy sóhajtoznak: „Csak tartott volna még 5 óráig a bécsi forradalom... Már nem volna itt Burgenland!" Az újságíró azzal a meggyőződéssel tért haza Magyarországra, hogy Rohonc Burgenland háromnegyed részével, de lehet, hogy egészével, vissza akar térni. Még az Anschluss hívei is Magyarországra szavaznának. A kenyérért, a jó magyar kenyérért, amit nem pótol semmi6 2 — fejezi be érzelmesen a cikkíró. Lényegesen másképpen látja Burgenland helyzetét az a 30 tagú, a szociáldemokratáktól a német nemzetiekig minden politikai irányzatot felölelő német újságírócsoport, amely Löbe elnök útját követve 1928 szeptemberének második felében bejárta egész Burgenlandot, és benyomásairól, tapasztalatairól színes tudósításokban számolt be. A német újságírók nem hallgatják el a hiányokat, a nehézségeket; egészében véve mégis a fejlődés nyilvánvaló jegyeit fedezik fel a burgenlandi élet minden területén. Való igaz, hogy a tartomány egyelőre még nem tudja munkával ellátni minden lakóját és megakadályozni a nagyarányú kivándorlást. Ennek fő oka azonban a magyar uralomtól örökölt korszerűtlen gazdasági struktúra, elsősorban a magyar nagybirtok túlsúlya, amely szorongatja a burgenlandi kis- és törpebirtokost, és gátolja a korszerű termelést, a tervszerű telepítési politikát. Az agrárnépesség a szociáldemokratáktól várja a földreform-törvényt, amely véget vetne az idegen nagybirtok uralmának. A teljes foglalkoztatottságot gátolja az is, hogy ipari üzemek csak az alsó-ausztriai határ közelében vannak. A lakosság többsége városon és vidéken egyaránt kézműves, kiskereskedő, kisparaszt. Az ő családtagjaik azonban már csak a tartomány határain kívül, újabban a bécsújhelyi gyárakban vagy az iparilag fejlett határtartományokban tudnak munkához jutni. Szinte valamennyi cikk foglalkozik a hallatlanul nehéz közlekedési helyzettel, amit az idézett elő, hogy a határmegvonás a nagy vasutakat és utakat a határon túl hagyta. Az egész közlekedést át kellett állítani és Bécs felé irányítani, amely természetes piaca a burgenlandi zöldségnek, gyümölcsnek, tejnek, húsnak. Már három évvel ezelőtt is 72 millió schilling értékű állatot és mezőgazdasági terméket adtak el a burgenlandiak Ausztriában. Ezenkívül meg kellett teremteni Észak- és Dél-Burgenland összeköttetését is, mert ezeket a soproni beszögellés elválasztotta egymástól. A cikkek „új Ostmark"-ként emlegetik Burgenlandot. Ezen azonban nem előretolt német katonai, hanem kulturális bástyát értenek. Hiszen ez a terület adta a németségnek Haydnt, Lisztet, Joseph Kainzot, a színészt, Joseph Joachimot, a 62 N. Sz. Gy.: „Ha nem volna Amerikában kvóta, kivándorolna az egész Burgenland." Magyarország 1928. szept. 7. — A burgenlandi helyzet ugyancsak negatív megítélését tartalmazzák, csak magasabb tudományos szinten: Kubinyi Elek: A burgenlandi németek. Magyar Szemle 1928. III. к. 3. sz. 251—256. Traeger Ernő: Az elszakított nyugati részek. Magyar Szemle 1928. IV. k. 2. sz. 178—184. Viszoi^tárgyilagos képet fest Ausztria nemzetiségi viszonyairól Nagy Iván: Európa kisebbségei. Nemzetiségi statisztikai vázlat. Lúgos, 1929. 6.
