Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
680 GLINST PÉTER ökonómiai problémáinak talán a legjobb elemzője volt az 1930—40-es években. Ugyanakkor a szélsőjobboldal legszélsőségesebb irányzatához vezető politikai pályáján az indíttatást és a lendítőerőt éppen annak a felháborodásának köszönhette, amit a korabeli jövedelemeloszlás ismerete váltott ki belőle. A társadalmi igazságtalanság felismerése vitte a rendszer szélsőjobboldali ellenzékének soraiba, majd juttatta börtönbe 1945-ben.5 A jövedelemeloszlásról szóló tanulmányát a nemzeti jövedelem kiszámításának során keletkezett adatokra építette, de annak jegyzésében a témában addig, s még a későbbiek során is szerzőtársa, Varga István nem vett részt. Azért részleteztük e tanulmány szerzőjének tevékenységét, mert tanulmánya születésének indítékaival magyarázható az, miért építhetünk rá. Matolcsy ugyanis nem csupán a társadalmi igazságtalanságokon felháborodó ember, akit a felháborodás a rendszer jobboldali ellenzékéhez sodort, hanem egyúttal olyan szakember is, akinek közgazdasági tájékozottsága garantálja, hogy adatai az ilyenféle számítások esetében elkerülhetetlen egyszerűsítések, fel- és lekerekítések ellenére is megbízhatóak, számításai szakszerűek. Azokat tehát némi ellenérzéssel ugyan, de elfogadta a korabeli tudományosság is. Az 1930—31-es gazdasági évben az ország nemzeti jövedelme egy főre számítva mintegy 536,6 P-re tehető.6 Az átlag mögött azonban rendkívül nagy különbségek húzódtak meg. A lakosság mintegy 20,16%-ának, 1751 701 főnek az átlagos évi jövedelme 1500,3 P volt, 79,84%, 6 936 618 lélek azonban csupán fejenként 288,8 P-nyi jövedelemmel rendelkezett.7 Ezen belül azonban egyértelműen kimutatható, hogy az alacsony jövedelműek túlnyomó része vidéken, vagyis gyakorlatilag a mezőgazdaságból élt. Az alacsony jövedelműeknek csupán 8,2%-a élt Budapesten, 72,2%-a a falvakban.8 A mezőgazdasági lakosság túlnyomó részének jövedelme tehát mélyen az átlag alatt maradt. A számítások ezt messzemenően igazolták. A legalacsonyabb átlagjövedelemmel a mezőgazdasági munkások rendelkeztek, többé-kevésbé függetlenül attól, hogy rendelkeztek-e valami kevés földdel, vagy sem. Az 1250349 lelket számláló mezőgazdasági munkásság egy főre jutó jövedelme 1930—31-ben mintegy 183,4 P-t tett k.. 9 A számítás alapját az átlagosan 2,10 P-nek vett napszám bér jelentette. Ebből a jövedelemből azonban le kell számítani a közterheket, a különféle adókat, s ebből kellett fedezni a téli tüzelőt is, ezért Matolcsy kereken 15—20 fillérre tette a napi kiadások összegét, amit szinte kizárólag élelmiszerre fordítottak. Valamivel magasabbra rúgott a cselédek egy főre jutó jövedelme. Ennek kiszámításánál a teljes kommenció pénzben kifejezett értékét, a készpénzbért, az 5 Matolcsy politikai pályának — nem mindenben kiegyensúlyozott — bemutatása: Kisfaludy Gyula: Fajvédelem és földreform (Matolcsy Mátyás társadalomszemléletének bírálatához). Bp. 1974. 64 1. (Tudományos szocializmus füzetek 28.) 6 Ld. Matolcsy Mátyás: A magyarországi jövedelem- és adótehermegoszlás. 29. 1 Matolcsy Mátyás: Jövedelemeloszlás... 285. 8 Matolcsy Mátyás: A magyarországi jövedelem... 52. 9 Matolcsy Mátyás: Jövedelemeloszlás... 278.
