Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 673 „megoldást".17 6 Hangjuk azonban elveszett a liberálisok és konzervatívok közti harcban, amelyben a „munkáskérdés" és a szocializmus értelmezése és értékelése, megoldásának ilyen vagy olyan formája körüli disputa egy mellékes hadszínteret jelentett, s csupán része volt egy-egy meghatározott politikai, ideológiai stratégiának. A munkásosztály még nem jelent meg harmadik erőként, s ennek megfelelően nem is vették figyelembe; szövetségesként való megnyerésére semmiféle komoly kísérlet nem történt. Ürügyként volt még csak jelen, s mert nem volt alanya a politikai küzdelmeknek, az ideológiai vitákban is csupán tárgyként szerepelt. Ferenczi Imre már többször említett könyve helyesen állapította meg, hogy a „munkaviszony mibenlétéről" egy „pseudó-patriarchalistikus meggyőződés" uralkodott, „melytől munkaadóink, nem tekintve a félszázad alatt nálunk is végbemenő »ipari forradalmat«, máig sem tudtak szabadulni".177 (A könyv 1905-ben íródott.) Ilyen körülmények között a fiatal és gyenge munkásmozgalomnak nem volt nehéz dolga abban, hogy függetlenségét megtartsa, hisz a csábítások nagyon csekélyek és otrombán átlátszóak voltak. Pontosan jellemezte ezt egy 1883-as népgyűlés határozata: „... Tekintettel arra, hogy a munkáskérdés sem a vagyonos osztály, sem a mágnások által nem fog megoldatni, mert ezeknél úgy az akarat, mint a képesség hiányzik; tekintettel arra, hogy a munkáskérdésnek Magyarországbani megoldására néhány feltűnést hajhászó úriember részéről megjelent tanácsok csak színleg foglalnak magukban őszinteséget és arra irányozván, hogy a magyarországi munkásságnak port hintsenek a szemébe, ... kimondja a mai népgyűlés, hogy palliativ eszközökkel a munkáskérdés meg nem oldható, hogy az úgynevezett jobbmódú osztály egyes tagjai, kik időközönként mint munkásbarátok tűnnek felszínre, a tapasztalás szerint ítélve — nem őszinte és megbízható szándékkal viseltetnek a munkásosztállyal szemben, és tiltakozik a gyűlés, a munkásosztály nevében minden gyámság alá helyezési törekvés, valamint azon szándék ellen, mellyel a munkásnépet a mostaninál még szorosabb függőviszonyba sodorni igyekeznek, és kimondja végül, hogy az 1881. évi augusztus 21. és 22-én Budapesten tartott országos munkásgyűlés által elfogadott programpon-176 Ilyen lehetett annak a Tribun álnév alatt megjelent politikai röpirat szerzője is, aki a képviselőjelöltekhez, a tőkepénzesekhez, munkaadókhoz, a hazai lelkészekhez, választókhoz, honleányokhoz és a munkásokhoz intézett felhívásában 16 oldalon felvázolta a „munkáskérdés" megoldását. A kulcs: a néptribunátus intézményének felállítása. Kétségtelen, hogy jóindulatú, de ugyanakkor antiszocialista is. „Józan" munkásbarát tehát,aki ezt a megoldást a szocialista izgatások ellenszerének is ajánlja. Olyannyira naiv az egész terv és a kifejtés, hogy indirekt apológiára nem gondolhatunk — legfeljebb egyéni ambícióra, a bölcsek kövének felfedezésére. Tribun: Néptribunok és a munkáskérdés. Bp. 1887. Itt említenénk meg Csorba Géza: A demokrácia mint a közjólét megvalósítója c. terjedelmesebb könyvét is. Az előbb említett íráshoz csak utópizmusa hasonlítja ezt az 1877-ben megjelent könyvet. Úgy tetszik nekünk, hogy Táncsics alapállása az övé, s kommunistának abban az értelemben hitte magát, ahogy azt Táncsics az ötvenes évek legelején gondolta. Mindenesetre a Népszava — melynek néhány évig szerkesztője is volt Csorba — a szocialisztikus és kommunisztikus írások között első helyen hirdeti e könyvet. Megjegyzéseink természetesen nem jelenti Csorba tevékenységének értékelését. 177 Ferenczi Imre: i. m. 11.
