Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
662 SCHLETT ISTVÁN szerint megismételve, de most már tényként állapítva meg azt a jóslatot, amit a fentebb ismertetett cikk tartalmazott: egy ilyen politikai gyakorlat „... a szocializmus karjaiba űzné és titkos egyesületek alapítására ösztönözné ..." a munkásokat. Ilyen megsejtésekre hozhatnánk még példákat. A Magyar Pénzügy néhány alkalommal a német szociáldemokráciáról rendkívül pozitívan beszél, sőt, a német politikai tagozódás egy olyan elemeként ismeri el, amelynek pozitív szerepe van az „államszocializmus", az antiliberális, protekcionalista gazdaságpolitikával szemben, s félreérthetetlen az a célzása, hogy álláspontjából a liberálisok is tanulhatnának. „Van azonban a német birodalmi gyűlésben egy párt, mely valamennyi párttal szemben ellenzéket képez, kivételes álláspontot foglal el, amint kivételes a párt helyzete a társadalomban, és ez a szociáldemokraták pártja. Ez a párt most is (a szabadkereskedelem ügyében tett állásfoglalására utal) képes volt bebizonyítani, hogy a lakosság zömének, a munkások érdekeit képviseli."147 Ez a hang persze igen ritka, de az kétségtelen, hogy 1890 környékén már felvetődik, hogy a szociáldemokrácia elleni küzdelemben más eszközök is lehetségesek, mint a totális ellenállás, a rendőri beavatkozás, vagy pedig a gúnyos negligálás. S szemben azzal a konzervatív érveléssel, mely szerint a szociáldemokrácia növekedése a liberalizmus eredménye, megfogalmazzák, hogy a helyzet éppen fordítva áll, „... a szociáldemokrata párt nem lelkiismeretlen agitációk, hanem a német birodalom politikai és gazdasági viszonyainak szülöttje ... Mert az egymillió német szociáldemokrata választó közül csak egy kis töredék tartozik a szociáldemokrata tanok feltétlen hívei közé. A nagy tömeg szociáldemokrata jelöltekre szavazott, mert a létező állapotokkal elégületlen, mert az uralkodó német belpolitikát elítéli.. .'448 Az angol fejlődésre való utalások így válhatnak igazán érthetővé. Ezekben az években a szociálpolitika elvi lehetőségét egyre inkább kezdik elfogadni, de annak nem német, hanem angol változatában, nem állami beavatkozás, hanem a két szemben álló fél, a burzsoázia és a munkásság alkujának, szabályozott harcának eredményeként. Ezen az alapon a Magyar Pénzügy gyanakodva fogadja a hírt, hogy II. Vilmos 1890-ben nemzetközi értekezletet hívott össze a gyári törvényhozás tökéletesítésének tárgyában, s ugyanígy a pápa ez irányú érdeklődésének megnyilvánulását is finoman bírálja.149 Azonban e példák többnyire külföldre utalnak, magyarországi érvényességüket még nemigen akarják elismerni. Azt már látják, és mondják is, hogy ott, ahol van munkásmozgalom, azt csak erővel nem lehet leküzdeni, ott adni is kell: „Mindent, ami a szociáldemokraták mai követelésében jogosult, teljesíteni kell."15 0 De Magyarországon? Újra és újra visszatér az érvelés: mindez „... reánk nézve kevés érdekkel bír".15 1 147 Német vámmérséklési indítványok. M. P. 1889. 44. sz. 148 Egy millió német szociáldemokrata. M. P. 1890. 9. sz. 149 A nemzetközi gyári törvényhozás. M. P. 1890. 10. sz.; A munkásvédelmi értekezlet. M. P. 1890. 14. sz. 150 Lásd a 148. sz. jegyzetet. 151 Pl. A munkásvédelmi értekezlet. M. P. 1890. 14. sz.
