Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
654 SCHLETT ISTVÁN Láthatjuk, tapasztalatait valóban alkalmazza, s bár közvetlen veszélyként csak a nemzetiségi kérdést jelölte meg (ez mindvégig fontos eleme lesz a liberális szocializmus-és demokrácia bírálatának), a német példa alapján a másik két veszélyre, a munkásság politizálódására és a konzervativizmus egyházi válfajának megjelenésére is utal. A folyóirat jellege mellett a liberalizmus hangsúlyozott gyakorlatisága lehet az oka annak, hogy ekkortájt oly kevés szó esik a „munkáskérdésről". A kilencvenes években megszaporodnak az ilyen írások. A hetvenes és a nyolcvanas években az előbb említetteken kívül mindössze 4—5 hosszabb-rövidebb cikket találhatunk, melyek közül azonban Eisenstädter Lukács A jelenkori socializmusról118 c. tanulmánya mindenképpen figyelmet érdemel. E szerző — aki később Enyedi Lukács néven fut be politikusi, illetve közgazdasági karriert — tanulmányát az emeli ki nemcsak a Budapesti Szemle, hanem a korabeli hasonló tárgyú írások közül, hogy világosan látja: a „munkáskérdés" és a szocializmus problémája igazán a modern munkásmozgalommal, a szociáldemokráciával és a marxizmussal azonos. Ezért ő, egyetlenként tudósaink közül, nem bíbelődik azzal, hogy a modern szocializmus előfutárait akadémikus módon osztályozza, és azzal sem véli megoldottnak szocializmusbírálatát, hogy a különféle utópikus nézeteken veri el a port. Ő valóban a kor egyik nagy kérdésére reagál. Irodalmi hivatkozásai is bizonyítják ezt; írásának törzsét a tényleges munkásmozgalommal foglalkozó müvekből építi föl, s ezek között többször hivatkozik Eichoíf szocialista szemléletű, a Die Internazionale Arbeiter Assoziation с. könyvére. De merít a The civil war in France c. könyvből is, amelyről jól tudja, hogy Marx a szerzője. Eichoff nyomán az I. Internacionálé kongresszusainak anyagát is ismeri. Persze, a polgári bírálatok sem ismeretlenek előtte, s használja azokat. De a fentebb említett írások nem maradnak hatás nélkül; a munkásmozgalom kialakulásának és jelentőségének bemutatásánál pl. az „osztállyá szerveződés" marxi kategóriáját értően alkalmazza. S a magyar nyelvű irodalomban ezzel is fehér hollónak számít, s még hosszú ideig. Lássuk tehát, mit és hogyan ír. így kezdi: „Ha meg akarjuk érteni az újabb szocializmus irányát és elméletét, ha meg akarunk győződni, vajon nagyobb figyelmet érdemelnek-e tanai, mint az álmodozó utópistáké, azon osztály állapotáról kell igaz képet nyernünk, melynek nyomorult sorsa tárgyul szolgál az egész rendszernek. Meg kell figyelnünk, miként lett az elszórt munkásokból osztály, ez osztályban pedig hogyan éledt az érdekközösség eszméje s az osztályszellem, mely harcra készülni látszik az egész hagyományos, úgynevezett »kapitalisztikus« társadalmi rend ellen."119 Ezen az alapon veti el, hogy foglalkozzék a szocialista tanok fejlődésével, hisz gyakorlati fontosságot csupán annak a szocializmusnak tulajdonít, amely ezen osztállyá szerveződő munkásságot veszi figyelembe, s amely őrájuk hat. 1,8 Eisenstädter Lukács: (Enyedy Lukács): A jelenkori szocializmusról. Bp-i Sz. 1878. 16. k. 345—65; 17. k. 22—63. 119 I. m. 16. k. 350.
