Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
644 SCHLETT ISTVÁN azok, melyek a szocialista mozgalomnak a talajt előkészítették; melyek a nemzeteket ölő közgazdászati elveket létrehozták, s amelyek egyúttal megteremtették amaz államelméletet is ... A múlt század végén kitört francia nagy forradalom óta a »89-iki elvek« alapján meghonosult társadalmi rend az, mely méhében hordja a szocializmus csíráját oly formán, hogy e csírának azon mértékben kellett fejlődnie, amint amaz folyvást izmosodik vala."88 Megállapításában kétségtelenül van igazság, azonban ez az igazság csupán felszíni. Ugyanis ő nem az iparosodásban és mégcsak nem is a demokratizmus kiterjedésében látja a szocializmus előfeltételeit, hanem mint láttuk, a liberalizmusban, mint eszmében. A szocializmust is ekként értelmezi: „A szocializmus istentagadásból indul ki, azért gyűlöli mindazt, ami lételét vallásos elveknek köszöni. Gyűlöletét elsősorban a család ellep irányozza, mert meg van győződve, hogy a család megsemmisítésével az útjában álló régi társadalmi élet is fel fog dúlatni. Istentagadó lévén, nem hisz az eredendő bűnről szóló tanban; következésképp az embert jónak látja természeténél fogva, s a társadalmat olyannak, mely az embert elrontja."89 A szocializmust ebben is a liberalizmusnak, a felvilágosodás, a természetjog folytatójaként és kiteljesítőjeként értelmezi, s ebből következik megállapítása, hogy a szocializmus elleni védekezés egyetlen lehetséges formáját a liberalizmussal való szakítás és a vallásos világnézet alapozhatja meg, mert „... ha nincs személyes Isten, a jelen társadalmi szervezet nem bírhatja alapját az emberi természetben, hanem kell, hogy az emberektől önkényesen, szerződésszerűleg megállapított legyen; miért is nem változtathatatlan, hanem a kor követelményeihez idomítható."90 A liberalizmus és szocializmus ezen alapvető rokonsága lehetetlenné teszi, hogy a „kor szelleme, a liberalizmus" megoldást találjon a szocializmus fenyegetésére: „Hisz ugyanazon miazmákkal van telítve, mint a szocializmus ... éppen a kor szelleme az, amely mint az álbölcselet következménye a szocializmust megteremté. Éppen a hitetlenség eszméjét elhintve okozója lett a pauperizmust előidéző kizsákmányolásnak; mely a mindent parányira bontó materializmus sugallata folytán és a rosszul értelmezett szabadság nevében feloszlatta a munkásosztályt gyámolító munkástestületeket."9 1 A céhekre való utalása már sejtetni engedi megoldásának irányát. A liberális kísérleteket — önsegély, takarékpénztár stb. — igen korlátozott hatásúaknak ítéli meg. Bírálatukban kétségtelen valós problémákra mutat rá, bebizonyítja, hogy mennyire illuzórikusak ezek az elképzelések. A katolikus egyház védelmében azonban nemcsak a liberalizmus ellen érvel. Nem elégíti ki a szociálkonzervativizmus, a katedra-szocializmus és az államszocializmus sem. Nem, mert őt még nem ijeszti egy reális munkásmozgalom annyira, hogy átadná az államnak ezt a feladatot. Mert nem 88 Ambrus: >. m. 73. 84 I. m. 99. I. m. 99—100. " I. m. 208.
