Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
642 SCHLETT ISTVÁN racionalizmus, a materialista, világi, haladáspárti és demokratikus gondolkodás, az „isteni rend"-del szemben álló minden szellemi-politikai irányzat ellen. Hogy nem belemagyarázásról van szó, bizonyítsa ezt az egri egyházmegyei hivatal által kitűzött tudományos pályázat, majd a díjnyertes pályamű. A pályázati szöveg így hangzott: „.. . a jelenkori szocializmus veszélyeinek kifejtésével bizonyíttassék be, hogy a szociális bajok az anyaszentegyház nélkül hatályosan nem orvosolhatók."8 4 A dolog egyértelmű: a feladat az egyház, a vallás védelme. Ezen 1887-ben meghirdetett pályázat díjnyertes műve Ambrus István: A socializmus c. több mint kétszáz oldalas könyve lett. A szocializmus mibenlétre vonatkozó megállapításai nem túlzottan érdekesek. Az Európa-szerte elterjedt módszert követi: bemutatja a „szocializmus" történetét Platóntól Marxig, illetve a német szociáldemokráciáig. Ide sorol tehát mindenkit, aki az állam, illetve a társadalom valamiféle megszervezésére, a társadalmi élet valamiféle tervezésére gondol. A modern szocializmus „lényegét" Schäffle alapján határozza meg — oldalakat idéz a „Quintessenz"-ből — s legfeljebb kiegészíti azt a német szociáldemokrácia egyes vezetőitől, Bebeltől és Liebknechttől vett passzusokkal. Az Ambrus által lefestett szocializmus fő sajátosságai a következők: A „népállam" tulajdonában van minden termelő eszköz, s az állam osztja el a „tiszta nyereséget". Az állami tervezés mindenre kiterjed. Megszűnik a kereskedelem, a pénz. A viszonyok puritánok lesznek, mert csak az elismert szükségleteket elégítik ki, de azt mindenki számára. Az életviszonyok gyökeresen átalakulnak; a házasság bármikor felbontható, a gyerekeket a „közület" vagy az állam neveli, mindenkit hajlama és tehetsége szerint. Megszűnik minden egyenlőtlenség. Az állami döntéseket választott bizottságok vagy népszavazás hozza. Ezek felfogása szerint a „radikális" szocializmus követelései. Megjegyzi azonban azt is — és itt Schäffle terveire utal —, hogy vannak „mérsékelt" szocialisták is, akik fokozatosan akarják bevezetni ezt az új rendet, s nem zárják ki a békés utat, így a tőkések kártalanítását sem.85 Állapítsuk meg ismét, hogy a modern szocializmus ilyen félreértése nem csupán Ambrus tájékozatlansága;8 6 a nemzetközi irodalom hasonlóképpen értelmezte azt, s a korabeli szociáldemokrata propaganda által lefestett „jövő állam" is sok hasonlóságot 84 Idézi Nagy József: A Heves megyei munkásmozgalom kezdeti szakasza. (1850—1914.) Eger, 1956. 18. 85 Ambrus István: A socialismus. Eger. 114—123. 86 Ellenkezőleg. Ambrus a magyar „hivatalos" tudományossághoz képest tájékozottnak mondható. Álljon itt bizonyítékként egyetlen példa. Medviczky Frigyes egyetemi tanár, akadémikus, aki 1887-ben tette közzé a Társadalmi elméletek és eszmények c. könyvét, amelyet az MTA adott ki, jóval tájékozatlanabb. О szocializmuson kizárólag az utópista szocialisták tanait — és persze „előzményeit" egészen Platónig — érti. Újabb jelenségeit kizárólag Schäffle és Dühring müveiben fedezi föl: a tudományos szocializmust számára e két szerző testesíti meg. Marx neve elő sem fordul a könyvben, noha a „modern szocializmusról" beszél. Bírálata is az ősrégi eljárásnál ragad, jellemző, hogy ennek alaphangját Trefort Ágoston egy 1841-ben elmondott akadémiai beszédéből vett idézettel adja meg.
