Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
638 SCHLETT ISTVÁN „kórjelenségeket", s orvoslásukat is javaslatai alapján képzeli, a kereszténység eszméi szerint, s a liberalizmus megfékezésével.74 Nem állítjuk, hogy a katolikus egyház fő problémájává és felfogásának alapjává vált volna ez a szemlélet, azonban azt igen, hogy ez az áramlat jelen volt, s egyre markánsabbá vált. Sőt a hangnem egyre határozottabb, hogy azt ne mondjuk, egyre izgatóbb lett, s már a politika, a törvényhozás egyes aktusaihoz is kapcsolódott. Természetesen a munkástörvényhozás igen vontatottan induló kezdeményeihez, így pl. a vasárnapi munkaszünet kérdéséhez is. Mondhatnánk, hogy a hang hevessége érthető, hisz a liberális érvelés pl. ebben a kérdésben igazán szemforgató volt. Ők, úgymond, a vasárnapi munkaszünettől a munkások elzüllését, erkölcsi romlását féltik, mondván, a munkás mi másra használhatná a megnövekedett szabadidőt, mint ivásra, túlzott fogyasztásra, ami felfogásuk szerint egyenes út az elzüllés, majd a követelődzés felé. Az igazi „munkásbarátság" így alighanem a minél hosszabb munkaidő lenne. Erre Romeiser József a Belvárosi Templomban 1882 szilveszterén tartott szentbeszéde igen harsány választ ad. A munkások helyzetét jellemezve ilyen kitételeket használ: „a műhely börtön", „átokkal telt gyárak", „szerencsétlen fehér rabszolgák", „a munkás új rabszolgasága" stb. — s drámai szavakkal ecseteli a társadalom szörnyű jövőjét, ha csak nem orvosolják a bajt. „A tizenegyedik óránál vagyunk. Sok orvos gyűlt a beteg század ágyához: a konzervativizmus éppúgy, mint a liberalizmus, a szocializmus éppúgy, mint a kommunizmus, egyaránt kínálják gyógyszereiket" — de ezek nem használhatnak, csak a katolikus egyház mentheti meg a világot. A megmentés útjára következtethetünk abból is, amit a munkáskérdés megoldására kínál. így pl. hangsúlyozza, hogy a vasárnapi munkaszünet nem a pihenést kell szolgálja. Célja a „vigasz, a vallás által nyújtott béke, a valláserkölcs fenntartása s ezzel a társadalom békéjének védelme."75 Gondolom, nyilvánvaló, hogy nem antikapitalizmusról van itt szó, hanem antiliberalizmusról és nem a burzsoá gyűlöletéről, nem munkásbarátságról, hanem a „munka és nyugalom isteni törvénye" megvalósulása utáni vágyról. Ugyanis nem hagy afelől kétséget, hogy a munkás sorsa megváltoztathatatlan, hiszen az istentől elrendelt. Nem a munkás-lét meghatározottságán, csupán azon a helyzeten kíván változtatni, melyben — az egyházellenes liberalizmus hatása alatt — a munkás „zsákmányul dobja magát oda azoknak, kik felforgató eszméikkel a társadalmat támadják meg alapjaiban7 6 ". De az egyház nemcsak szentbeszédek és röpiratok formájában szólt bele a munkáskérdésről és a szocializmusról folyó vitákba. A 19. század második felében, 74 Az idő intései. Elmélkedés társadalmi viszonyaink felett. Csaptár Benedek áldozár értekezése a Szt. László Társulat 1874. nov. 18-iki közgyűlésén. Bp. Athenaeum, 1875. 27. 75 Romeiser József: A munka és nyugalom isteni törvénye. Egyházi beszéd, melyet 1882. Szilveszter estéjén Budapesten a Belvárosi templomban mondott. Bp. Athenaeum. 1883. 25. 76 I. m. 21.
