Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 611 Pontos számításokat adni persze értelmetlen lenne, azonban e témák iránti érdeklődés hevességének trendjeit mégis megállapíthatjuk. így pl. teljesen egyértelmű, hogy az 1850 és 1870 közötti húsz évben jóval kevesebb ilyen tárgyú mű születik, mint a/ azt megelőző húsz évben. (Számításaink szerint kb. egyharmada.) A publikációk számának alakulása egyértelműen mutatja a változásokat: a szocializmus, a „munkáskérdés" iránti érdeklődés hullámvonala nagy hasonlóságot mutat a tőkés konjunktúrák és depressziók, valamint a munkásmozgalom fellendülésének és hanyatlásainak görbéivel. A hetvenes évektől kezdve (gondoljunk az 1873-mal kezdődő depresszióra s ugyanakkor a kontinens munkásmozgalmainak, mindenekelőtt a német, majd a francia mozgalom fellendülésére) rohamosan nőni kezd az ezzel kapcsolatos írások száma, s csakhamar többszörösére növekszik. Itt már minden arányítás értelmetlen lenne, hisz nyilvánvalóságot bizonyítana: az 1892—98 közötti hét év termése a száz évet átfogó első kötetnél vastagabb 2. kötetet, az 1899— 1908 közötti évek anyaga újabb, még nagyobb terjedelmű 3. kötetet tett szükségessé. Úgy gondoljuk, hogy ennyi bizonyíték is elég nyilvánvaló dolgok bizonyítására. Ismert jelenségről van ugyanis szó, arról, hogy a stabilitás évei az ideológiai tevékenység gyengülését hozzák (úgy tűnik, egybekapcsolódva mindig azzal a hittel, hogy az ideológia „alkonya" következett be), míg a válságok az ideológia „termelés" növekedését váltják ki. Az ideológia mibenlétét tekintetbe véve ez persze nem meglepő. A társadalmat megosztó konfliktusok gyengülése ezek eszmei kifejeződésének kényszerét gyöngítik, a jövőre irányuló gondolkodás helyett a „pozitív" gondolkodás, a „józan ész" eredményei iránti igényt növelik nagyobbá. Arról van szó, hogy az ideológia társadalmi funkcióit —- mi az integrációs, a legitimációs, a motivációs és az orientációs funkcióit tartjuk legfontosabbaknak — más és más történelmi helyzetekben másként töltik be. A konfliktusok kiéleződésekor a programadó, a „helyes" társadalmi berendezkedésre irányuló ideológiákra mutatkozik nagyobb társadalmi igény, míg a békésebb korszakokban, amikor a konfliktusok tompításának a lehetőségei inkább adottak, a stabilizáló szerepet betöltő, a változásokat szükségtelennek és lehetetlennek bemutató felfogások iránt mutatkozik nagyobb affinitás.4 A „helyes" társadalmi berendezkedés, s ezen belül a „munkáskérdés" és a szocializmus körüli viták elhalkulása is részes abban, hogy a magyar politikai gondolkodásban visszaszorul ez a tematika. De az érdeklődés szinte teljes megszűnésében a fő szerepet mégis egyfajta konszolidáció létrejötte játszotta. így vagy úgy nálunk is „megoldódtak" a reformkor magyar társadalma konkrét válságának kérdései, vagy amennyiben nem, akkor azok ideológiai kifejezésére a szocializmusproblematika nyilvánvalóan nem volt alkalmas. De mégis kitértünk Nyugat-Európa * Szabó Miklós: Programideológiák és állapotideológiák. Világosság, 1978. 2. sz. és Wiatr, J.: Az „ideológiák alkonya"? Bp. Kossuth, 1969. Schielt István: A politikai ideológia természetéről. Társadalmi Szemle, 1982. 3. sz.
