Századok – 1985
Folyóiratszemle - Hvosztova K. V.: A kvantitatív módszerek szerepe a történeti megismerésben II/595
FOLYÓIRATSZEMLE 595 kapcsolatokra való törekvéssel kerülhető el a nemzetközi információcsere területén is. Hogy Ausztria a történettudományi dokumentáció terén is valódi együttműködésre törekszik külföldi tájékoztató intézményekkel, mutatják az eddigi eredmények. (Zeitgeschichte 9. (1981) 1. 27—33.) H. У. К. У. H yOSZTO У А A KVANTITATÍV MÓDSZEREK SZEREPE A TÖRTÉNETI MEGISMERÉSBEN Elöljáróban elismeri a szerző, hogy gazdag irodalma van a kérdésnek, de úgy véli, maradtak nem kellően kimunkált problémák. Nem tartja tisztázottnak a statisztikai módszerek helyét, szerepét, gazdagításra szorul a történelmi verifikálás módszertana, s a matematikai modellezhetőség terén is vannak szerinte további feladatok. A következő előzetes megjegyzése a történeti megismerés azon sajátosságát hangsúlyozza, miszerint az általánost, a törvényszerűt, illetve az egyedit, a megismételhetetlent feltárni egyaránt feladata a történettudománynak. Úgy véli, az utóbbiak esetében kevésbé alkalmazhatóak a kvantitatív eljárások. Az általános tendenciák megragadásához, a törvényszerűségek feltárásához viszont — különösen a gazdasági, társadalmi folyamatok vizsgálatakor — elengedhetetlen használatuk. Utal továbbá arra is Hvosztova, hogy a polgári történetírás álláspontja erősen polarizált a kvantitatív módszereket illetően. Egyes szerzők — végletesen tagadva a történelmi folyamatok törvényszerű jellegét — kategorikusan elutasítják, mások viszont az egyedül üdvözítő és korszerű kutatási eljárásnak kiáltják ki. A marxista történettudományt ebben a kérdésben is dialektikus szemléletmód jellemzi. A források jellegétől teszi függővé az egyes kutatási módszerek alkalmazhatóságát. Ez viszont azt is jelenti, hogy ugyanarról a történelmi jelenségről — a kvantitatív módszer alkalmazásával — különböző értékeléseket fogalmazhatnak meg. Vagy a szerzők történetfilozófiai felfogásának eltérései miatt, vagy ami még valószínűbb, a kutatott jelenség eltérő értelmezése miatt. Példaként a bizantinológusok polémiáját említi az állami földtulajdon szerepéről. Elengedhetetlen tehát még a kvantitatív módszerrel való kísérletezés előtt az egységes fogalom értelmezés. Vitatja azt a felfogást, amely szerint a kvantitatív eljárások alkalmazása teheti „kemény" társadalomtudománnyá a historiográfiát. A történelmi, társadalmi folyamatok, jelenségek természete miatt nem lehet egyedül üdvözítő módszer. Már csak a forrásbázis egyenetlensége, sokrétűsége is szükségessé teszi hipotézisek, analógiák alkalmazását, a közvetett argumentációt. Komplex eljárásokra van tehát szükség, s Hvosztova három lehetséges kombinációt taglal. Elsősorban a gazdasági, társadalmi folyamatok vizsgálatakor alkalmazhatók dominánsan a kvantitatív módszerek. Különböző statisztikai eljárásokra, koefficiens-számításra, súlyozott faktorok kidolgozására gondol. Eredményes kísérletként említik I. D. Kovalcsenko és L. V. Milov monográfiáját az összorosz agrárpiac 18—20. századi fejlődéséről (Moszkva, 1974), amelyben több mint 150 ezer adatot dolgoztak fel és csoportosítottak a szerzők. Objektívebb megismerést, komparációk lehetőségét hordozta magában a következetesen, hozzáértéssel alkalmazott kvantitatív módszer. Az orosz agrárpiac fejlődéstörténetének új periodizációja vált pl. lehetségessé. A másik pozitív példaként B. N. Mironov munkáját emliti a cikk, amelyik a gabonaárak alakulását, ennek összetevőit elemezte a 19. századi Oroszországban (M. 1975.) — hasonló módszerrel. Ennek kapcsán vitatja azt a — főként amerikai — felfogást, amely abszolutizálja a gazdaságtörténeti folyamatok matematizálhatóságát, elhanyagolhatónak véli a kort és a helyet. A továbbiakban az ún. kiválasztásos analízis kérdését érinti. Reprezentatív adatok feldolgozásával operál ez az elsődlegesen közgazdasági és szociológiai eljárás. A történettudományban — főként a korábbi korszakok kutatásánál — csak körültekintéssel alkalmazható. Nem helyes a fennmaradt adatokat, forrásokat úgy tekinteni, mint egy természetes kiválasztódás eredményeit, amelyek reprezentálják az adott
