Századok – 1985
Folyóiratszemle - Neumark M. A.: A „neoszocializmus” doktrínájának kialakulása II/591
591 FOLYÓI RATSZEM LE M. A. NEU M ARK A „NEOSZOCIALIZMUS" DOKTRÍNÁJÁNAK KIALAKULÁSA A téma időszerűségét hangsúlyozva, a szerző rámutat, hogy az iparilag fejlett tőkés országokban nagy politikai befolyással rendelkező szociáldemokrácia nem egységes; számos ideológiai, politikai irányzatra tagolódik. Ezek egyike a neoszocializmus vagy megújhodott szocializmus, amelyei a szociálreformizmus technokrata változataként interpretál. Ideológiai gyökereit a Belga Munkáspárt egyik vezetője, Henri de Man nézeteinek vizsgálatával tárja fel. A neoszocializmus kialakulása szempontjából tipikusnak nevezi a belgiumi változatot, amit az is mutat, hogy a kutatások középpontjában áll; 1974-ben Genfben külön nemzetközi társaság alakult vizsgálatára. A tanulmány alapvetően Henri de Man két fő munkájára épül (Au delà du marxisme. Brüsszel, 1927, és Le Plan du travail, Párizs, 1934), de egész tevékenységét, s egyben a belga munkásmozgalom fejlődését is bemutatja. „A marxizmus túloldalról" с. mű alapján a belga szocialista ideológiai felfogását ismerhetjük meg a cikkből. Mindenekelőtt azt a törekvését, hogy meg akarta haladni Bernsteint, aki szerinte csupán korrigálta az ortodox marxizmust, de marxista módszerekkel. H. de Man metodikailag is újat, mást ígért. Nem tekintette a szocializmus filozófiai alapjának a marxizmust, megkérdőjelezte a társadalmi folyamatok gazdasági meghatározottságát, a társadalom-lélektani tényezőket tartotta determinánsnak. Szembeállította Marx fiatalkori és érett műveit, Freud és Bergson nézeteivel rokonszenvezett. Az egyoldalú gazdasági determinizmussal hadakozva a másik végletbe, a pszichikai mozzanatok abszolutizálásába csapott át. Azt fejtegette pl., hogy a szocializmus nem a munkásság társadalmi helyzetéből fakadó érdek, hanem helyzetérzete alapján lesz a proletariátus a szocializmus híve. Az osztály forradalmiságát is pszichológiai okokkal magyarázta. Figyelemre méltó az a nézete, miszerint fontosabb, s egyben nehezebb feladat az erkölcsök, az emberi mentalitás átalakítása, mint a társadalmi együttélést szabályozó törvényeké. Ez utóbbiakat csak akkor tartotta fontosnak, ha akadályozták az erkölcsök fejlődését. Szerves részét képezte felfogásának az erőszak elutasítása. Részben, mert eröszakot szül, de azért is, mert az alkalmazó erkölcsi tartását is károsan befolyásolja. Végül az osztályszempontok elhanyagolását emeli ki a cikk szerzője H. de Man könyvéből, ami az állam osztályok felettiségének megfogalmazásáig juttatta el. A belga szocialista nézetei az 1920-as évtized végén főként a fiatal értelmiségi, alkalmazotti rétegek körében találtak kedvező visszhangra. Azok között, akik kiábrándultak a régi szociáldemokrácia ideológiájából, csalódtak politikai gyakorlatában. A belga munkásmozgalom nemzetközi tekintélyű nagy öregje, E. Vandervelde természetesen kritikusan viszonyult H. de Man és követői nézeteihez. Gunyorosan szuperszocialistáknak nevezte őket, s marxista frazeológiával érvelt ideológiájuk, politikai törekvéseik ellen. Elsőként éppen ö tárta fel, hogy H. de Man könyvében és más írásaiban is a társadalmi folyamatok materialista, gazdasági meghatározottságát a pszichikai tényező fetisizálása váltotta fel. A tekintélyes, s főként megalapozott kritika azonban politikailag hatástalan maradt. A világgazdasági válság közepette visszaesett a tradicionális szociáldemokrácia befolyása, a radikalizálódott tömegek fogékonyak voltak minden új kísérletre. A szerző részletesen ismerteti a belgiumi gazdasági, szociális változásokat, kiemeli pl. hogy a foglalkoztatottak csaknem egyharmada vált munkanélkülivé a válság éveiben Belgiumban. Ebben a helyzetben látott napvilágot H. de Man újabb munkája a „Munka terve", amelyben a munkások osztályharca, a termelő eszközök tulajdonviszonyainak átalakítása helyett a kapitalista gazdaság strukturális reformját fejtette ki. Tulajdonképpen az állam-monopolkapitalizmust kövonalazta. Ún. vegyes gazdaság létrehozását javasolta. A hiteléletet, a kitermelő- és energiaipart államosította volna, az összes többi szektor magántulajdonban maradhatott, érvényesítve a szabad konkurrenciát. Hangsúlyozta az erős (mint fentebb láthattuk: osztályok feletti) állam szükségességét, amely hatékony szociálpolitikát érvényesíthet. A munkaidő csökkentése, a bérminimum szabályozása, széles körű társadalombiztosítási rendszer, a lakásviszonyok javítása stb. — ezek képezték volna a szociális méltányosság tartalmát. Tehát megújítani a tőkés gazdaságot, életképessé tenni, hogy legyen gazdasági fedezete a szociális méltányosság politikájának. H. de Man új könyve széles körű visszhangra talált. A munkásosztály integrálása a tőkés struktúrába a jobboldali szociáldemokrácia elismerését váltotta ki. Szociális programjáról pedig 1935-ben a Komintern
