Századok – 1985
Folyóiratszemle - Zarickij B. Je.: Az USA és Nyugat-Európa baloldali erői (1943–1955) II/588
588 FOLYÓIRATSZEMLE fórumaivá lettek. Pártállástól függetlenül mindenki hallathatta szavát. A legnagyobb sikerük a forradalmi irányzatok szónokainak volt. A gyűléseken természetesen nemcsak a diákok vettek részt. Munkások, értelmiségiek, alkalmazottak, a legkülönbözőbb rendű, rangú és pártállású emberek töltötték meg zsúfolásig az előadótermeket. Ilyen körülmények között szerveződött 300 fős egyetemista harci csoport (druzsina) Moszkvában. A fel-fellépő feketeszázas provokatőrök eltávolítására is. A szentpétervári Technológiai Intézetben alakították meg 40 gyár küldöttei a fővárosi szovjetet. A pétervári egyetem adott otthont 1905. október 13-án az újabb háromezres gyűlésnek, ahol további szovjet küldötteket választottak. Moszkvában is felsőfokú intézményekben alakult meg a szovjet. A diákság aktív szerepet játszott a fegyveres felkelésben. A medikusok egészségügyi szolgálatot szerveztek. A forradalom kibontakozásával tehát radikalizálódott a diákság. A decemberi felkelés leverése után az ellenforradalmi reakció felülkerekedett. Sok aktív diák illegalitásba kényszerült, vidékre menekült, vagy börtönbe jutott. A megtorlások megrémítették a diákság tömegeit, s 1906 folyamán már nem mutatott az 1905-öshöz hasonló politikai aktivitást. A bolsevikok a megváltozott körülmények között is fontosnak tartották a diákok szervezését. Következetesen demokratikus jelszavakkal igyekeztek őket politikailag felrázni. Meg akarták őrizni az intézmények politikai fórum szerepét. Igyekeztek bevonni a diákokat az agitációs munkába. Az eszerek csak részben értettek egyet a szociáldemokratákkal. Sztrájkra buzdítottak, a parasztok közötti agitálásra ösztönözték a hallgatókat. Könnyebb helyzetben voltak a kadetok. Az egyetemeken jobbra nyitottak, s ezzel kiszélesítették bázisukat, a hatóságok zaklatásait is elkerülték. Lenin a baloldali blokk megvalósítását szorgalmazta. 1906 őszén a két legnagyobb egyetem hallgatóinak 75 százaléka a szociáldemokrata — eszer politikai törekvések mögött sorakozott fel. A diákok képviselőinek megválasztásakor 13 intézmény 32 ezer diákja (az egész 40 ezer volt) 232 küldöttet választott. 80 százalékuk a baloldali pártokat (szocdemek, eszerek, lengyel szocialisták, Bund stb.) követte. 105-en szociáldemokraták voltak. Pétervárott és Moszkvában bolsevik hallgató lett a diáktanács elnöke. Ilyen körülmények között a diákság körében továbbra is jelentős maradt a forradalmi, szocialista pártok befolyása. (lsztorija SzSzSzR. 1982. 2. sz. 19—34 I.) M. B. JE. ZARICKIJ AZ USA ÉS NYUGAT-EURÓPA BALOLDALI ERŐI (1943—1949) Közismert probléma boncolgatására vállalkozott a szerző. Az amerikai hivatalos körök ugyanis már a háború végén nyíltan hangoztatták kommunistaellenességüket. Az antikommunista lépések eszközei, módszerei azonban nem nyertek árnyalt ábrázolást a korábbi tanulmányokban, s ezért tartja szükségesnek Zarickij a téma taglalását. Mondanivalóját azzal indítja, hogy az USA ki akarta sajátítani a békét, kizárólagos hegemóniára törekedett a második világháború befejezésekor. A törekvés legfőbb akadályát a Szovjetunió jelentette. Hatalmi politikai és társadalom politikai aspektusból egyaránt. A két szempont ugyan egymással is összefüggött, de az utóbbi „veszélyességét" nagyban növelhették pl. a nyugat-európai baloldali erők, különösen a kommunista pártok. Ezek befolyása a háború alatt, az antifasiszta ellenállási mozgalmak keretében megnőtt, ami már 1943-tól komolyan aggasztotta a washingtoni politikusokat. Az ellenállási mozgalmak „disztingvált" támogatásával, katonai szerepük háttérbe szorításával akarták megelőzni a nem kívánatos politikai konzekvenciákat. De más eljárásokról is olvashatunk a cikkben. Az olasz partizáncsoportok közé pl. 150 amerikai ügynök vegyült. Az osztagok politikai orientációjától is függött az utánpótlás. Alexander I
