Századok – 1985

Történeti irodalom - A szocializmus útján. A népi demokratikus átalakulás és a szocializmus építésének kronológiája. 1944. szeptember–1980. április (Ism.: Sipos Levente) II/574

575 TÖRTÉNETI IRODALOM A kronológia készítői — a mű jellegéből és a fejlődésben betöltött szerepükből következően — kiemelt helyet biztosítottak a munkáspártoknak. A kötet egyik értéke, hogy a kommunista párt KV, illetve KB üléseiről meglehetősen következetesen végig hírt adnak (bár pl. 1946-ból nincs adat KV ülésről) és a PB ülések kisebb, de fontos részéről is közölnek adatokat. Egyéb vezető pártszervek tevékenységéről sajnos szegényes az. amit az eseménynaptár nyújt. Ez részben nyilván azzal áll összefüggésben, hogy az összeállítók elsősorban a napisajtóra támaszkodtak, kevésbé használták fel a levéltári iratokat, részben azzal, hogy e szervek ülésein ritkábban születtek a közvéleményre ható. országos jelentőségű, átfogóbb döntések. A vezető pártszervek üléseinek, határozatainak, irányelveinek, kezdeményezéseinek, felhívásainak regisztrálása mellett megtalálhatók a párttagság, a munkásság kiemelkedő jelentőségű gyűléseire, értekezleteire, tömegmegmozdulásaira, akcióira, a munkaversenyre stb. vonatkozó utalások. Л pártélet eseményein kívül szerepelnek a tömegszervezetek és tömegmozgalmak tevékenységének egyes állomásai is, bár e tekintetben az anyag — a sok fontos idevágó adat ellenére — lehetne teljesebb is. A népi demokratikus forradalom éveinek többi koalíciós pártjáról, továbbá az államigazgatási, államhatalmi szervek működéséről szintén hasznos információkat nyújt az eseménynaptár. 1944—1948 politikai eseményekben oly gazdag éveivel teljes sikerrel birkóztak meg az összeállítók. Sikerült kiválogatniuk a valóban legjelentősebb, az adott időszakot leginkább jellemző és a további fejlődés szempontjából legfontosabb eseményeket, tényeket. Nehezebb dolguk volt az 1948—1956-os periódussal. A személyi kultusz eluralkodásával elszegényedett a politikai élet. A pártdemokrácia visszaszorulása kiolvasható a vezető párttestületi ülések számának, a pártvezetők nyilvános szereplésének, a párttagság tömegmegmozdulásainak ritkulásából. A munkásosztály és az M DP vezető szerepének helytelen felfogása a tömegszervezeti és tömegmozgalmi munka elsekélyesedéséhez vezetett. Tevékenységük visszaesése szintén tükröződik az eseménynaptárban. (A legkirívóbb, hogy a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa 1949 márciusában történt megalakulását követően 1953. március 28-án tartotta első ülését.) Jelentős részben a fentiekkel (másrészt többek között nemzetközi kapcsolataink visszaesésével) magyarázható, hogy míg 1945 és 1948 között több mint 200 eseményt rögzít évenként a naptár, addig az 1950-esévek első felében ez a szám 110 körül mozgott. Ezt az időszakot azonban nemcsak a „kommunizmus gyermekbetegségei" jellemzik. Imponáló arról olvasni, hogy mennyi kezdeményezés történt, milyen sok új gyár és más ipari objektum kezdte meg működését, hány hidat és egyéb közlekedési létesítményt avattak fel, hány új kulturális és oktatási intézményt adtak át rendeltetésének. Emellett nem tagadható, hogy jóllehet az eseménynaptár utal a koncepciós perek többségére, egyes voluntarista határozatokra is, nem képes — igaz. naptári napokhoz ez nehezen köthető — érzékeltetni az ötvenes évek elejének légkörét, sem a lelkesedés lohadását. a közélettől való visszahúzódást, sem a súlyosbodó életkörülmények okozta kedvezőtlen hangulatváltozást, a párt iránti bizalom apadását. Az 1956-os ellenforradalom baljós előzményeit, magukat az októberi és novemberi eseményekét, az MSZMP küzdelmét a konszolidációért részletesen és pontosan rögzíti az eseménynaptár. Jól tükrözi, hogy a párt milyen eredményesen munkálkodott a pártélet lenini normáinak helyreállításáért, milyen szívós, élénk agitációs és szervező munkát végzett a tömegek megnyeréséért. Az is érzékelhető, hogy intenzív tudományos, elméleti munkával dolgozta ki azt a politikai irányvonalat, azokat a politikai alapelveket, amelyek hosszú távra, évtizedekre meghatározták működését. Ez a megújult politika alapozta meg az egész nemzet sikereit a szocializmus építésének útján a mezőgazdaság átszervezésének befejezésétől a népgazdaság minden ágának fejlődésén, a tudományos és kulturális élet eredményein át hazánk széles nemzetközi tekintélyének elismertetéséig. Mindezt több ezernyi eseménnyel, ténnyel, adattal támasztja alá a kronológiai kötet. A történettudomány szempontjából különösen értékesnek, újdonságnak tekinthető az 1960-as és az 1970-es évtizeddel foglalkozó rész, hiszen ennek az időszaknak a történeti kutatása alig kezdődött meg. Erre, az eseménynaptár felét kitevő részre, jól támaszkodhat a további feldolgozó munka. A fentiekben az eseménynaptárnak a fő profilját meghatározó párttörténeti anyagával foglalkoztunk. Hely hiányában nem térhetünk ki a politikatörténet egyéb szféráira, az országgyűlés, a Minisztertanács és további állami szervek működésére, a szakszervezetek, a Hazafias Népfront és más társadalmi szervezetek 13 Századok 85/2