Századok – 1985
Közlemények - Gyarmati György: A közalkalmazottak politikai megítélésének változása Magyarországon 1945–1946-ban II/518
A KÖZALKALMAZOTTAK POLITIKAI MEGÍTÉLÉSE 1945—1948 KÖZÖTT 553 eltéréseket mutatnak, hanem azért is, mert jelöletlen, hogy abba beleértették-e a rendelettől függetlenül, más úton elbocsátandók(vagy a már időközben felfüggesztettek) számát. Ezért az alábbi adatok inkább csak a politikai szándék számszerű nagyságrendjének érzékeltetésére szolgálnak. Gerő Ernő 1946. februárjában 200000 közalkalmazott elbocsátását helyezte kilátásba.11 0 A Szabad Nép először 150—200 ezer, majd később 100000 főre becsülte a közalkalmazásból eltávolítandók számát.111 A Szakszervezeti Tanács — újabb leépítendő csoportot is megjelölve — 60—65 000 közalkalmazotti és 25—30000 magánalkalmazotti elbocsátással számolt.11 2 Hasonlóképpen számottevő eltérést mutatnak azok az adatok, amelyek a B-lista végrehajtását követően az elbocsátottak létszámáról tudósítanak. Bán Antal iparügyi miniszter 1946 októberében, egy interpellációra adott válaszában — a Szakszervezeti Tanács tájékoztatására hivatkozva — 106000-re teszi a B-lista rendelet alapján elbocsátottak számát.11 3 A Szakszervezeti Tanács ugyanekkor megjelent kiadványában viszont azt olvashatjuk, hogy „a közalkalmazotti B-lista kereken 62 000 embert érint".11 4 Rajk László belügyminiszter, az MKP ugyanebben az időben tartott III. kongresszusán elmondott felszólalásában 50—60000 főben adja meg az elbocsátott köztisztviselők számát, majd hozzáteszi, hogy ha leszámítjuk a B-lista revíziója kapcsán állásukat visszanyerőket, „még mindig elbocsátottunk 45—55000 reakciós köztisztviselőt".115 A fenti adatok szemléletesen számszerűsítik a „reakciósság" fogalmának korabeli kommunista felfogását, a B-listának mégis, egy ezen jóval túlmutató politikai jelentéstartalma miatt volt igazán komoly súlya az 1946. évi közéletben. A felszabadulást követően ez volt az első olyan kérdés, amely — a koalíció felbomlásával is fenyegetve — végletesen kommunista—kisgazda párharcra redukálta a pluralista keretekben folyó kormányzást, s e küzdelemből a „kisebbségi" kommunista párt került ki győztesen. A B-lista megvalósult formájában ugyanis az MKP-nak sikerült azt az eredeti törekvését érvényre juttatnia, amelyet Rákosi Mátyás már 1945 novemberében, a nemzetgyűlési választásokat követően megjelölt. Eszerint, a politikai szempontok alapján elbocsátandók helyére „kommunista, szociáldemokrata és szakszervezeti embereket" kell közszolgálatba állítani.116 E célt szolgálta a különböző tisztviselői állásokra gyorsított ütemben előkészítő közigazgatási képesítő tanfolyamok megindulása is. 110 Csongrád Népe, 1946. február 10. 111 Ld. Szabad Nép, 1946. május 3., illetve 8-i számait. 112 Szakszervezeti Közlöny, 1946. 15. sz. 1. Kovács M. Mária — már idézett munkájában — a Pénzügyminisztérium által közzétett adatok alapján végzett számításai szerint „a rendeletben megszabott arányok eléréséhez kb. 160000 fő elbocsátására lett volna szükség". I. m. 48. 113 NN. IV. 231. 114 A Szakszervezeti Tanács Gazdasági és Statisztikai Közlönye, 1946. október 6. 1,5 A népi demokrácia útja. A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusának jegyzőkönyve. Bp. 1946. 168. 110 Balogh Sándor: A baloldali erők küzdelme a közigazgatás demokratizálásáért. Párttörténeti Közlemények, 1974. 2. sz. 60.
