Századok – 1985

Közlemények - Póth Piroska: A koalíciós pártok kultúrpolitikája 1945–1948 között II/498

500 PÓTH PIROSKA A szervezeti reformok mellett Németh László mindenekelőtt magának a tananyagnak „átszervezésétől" várta, hogy az majd előmozdítója lesz az „az emberek testvéresülésére" irányuló törekvéseknek. „Az érettségi szintnél — a közös baccalaureatusnál — az összehangolt tananyag még többet tehet a különböző társadalmi csoportok testvéresülésére — írta Németh. — Régi szabású tanár ezt másképp alig tudja elképzelni, minthogy pl. a gimnáziumokban a tíz tantárgy mellé tizenegyedikül beiktatjuk a mezőgazdasági, illetőleg ipari ismereteket. De nem erről van szó. A jövendő lateinereknek kertet, földet kell művelniök, és műhelyekben valódi gyaluval törni fel a kezüket. (...) De hát hogy is szorítsunk helyet a mi régi iskoláinkban ezeknek a tantárgyaknak? Elsősorban a tanítandók ésszerű összevonásával. Hogy mit vonjunk össze? Nos, mindjárt a tantárgyakat. A vegytant és fizikát az atomfizika például már összevonta (...), mi azonban még külön tanítjuk. Széchenyit a történelem és magyar órán is méltatják; holott irodalom- és képzőmüvészettörténet a helyesen tanított történelemnek egyszerű illusztrációja és olvasókönyve. De abba tartozik bele a bölcsészet, a társadalmi ismeretek, sőt a történeti földrajzból kinövő politikai földrajz is. (...) Müveltségtárgynak a középiskolában csak négynek vagy ötnek kellene maradnia (aszerint, hogy a matematikát és fizikát külön tanítjuk-e): I. matematika-fizika-vegytan, 2. biológia, 3. történelem, 4. nyelv. (...) A tantárgyak összevonásánál is nagyobb erőmegtakarítást érünk el, ha megpróbálunk tudáson mást érteni, mint eddig. (...) A tudás ma: képesség és tájékozottság. Az iskolának áttekintést kell adnia és bizonyos képességeket tornáztatnia. (...) A jó iskola ma: bevezetés a könyvtárba vagy a laboratóriumba."4 A Szociáldemokrata Párt közoktatáspolitikai elképzelései az ún. „munkaiskolák" koncepciója köré szerveződtek. A „munkaiskola" tervezetének kidolgozása-— mintegy a „tanulóiskola" ellentéteként — egy bécsi szociáldemokrata pedagógus, Glöckel nevéhez fűződik, akinek első világháború utáni munkássága kivívta a magyarországi szociáldemokrata politikusok és nevelők elismerését is. Magyarországon a munkaiskolára épülő közoktatási rendszer fö zászlóvivője Gárdos Dezső, az SZDP nevelői csoportjának vezetője volt, a Szociáldemokrata Párt az ő szorgalmazására emelte be programjába a munkaiskolák szervezésének ügyét. Amennyire a kiadott brosúrákból megállapítható, a munkaiskola fogalma alatt olyan oktatási rendszert értettek, 1) amelynek középpontjában — a korábbi tanárcentrikus oktatással szemben a tanuló áll, annak életkori, fiziológiai és pszichológiai sajátosságai határozzák meg a tananyagot; 2) amelyben a verbális jellegű ismeretközléssel szemben a gyakorlati tapasztalatok alapján kikerekedő ismeretszerzés uralkodik; 3) amelyben a korábbi, az egyénre összpontosuló oktatási gyakorlattal szemben a közösség érdekeinek rendelődik alá az egyén nevelése; 4) amelyben — az előbbivel összefüggésben — az oktatás rendező elve a demokratikus (esetleg szocialista) közösségi, társadalmi életre történő előkészítés, s ezért valamennyi 4 Németh László: A tanügy rendezése. Bp.. Sarló. 1945. 13-20.