Századok – 1985

Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE 1948—1953 KÖZÖTT 495 csökkenő mértékben feszítette a falusi kereteket, részben a mezőgazdaság szocialista szektorában, részben a mezőgazdaságon kívüli munkalehetőségek kitágulásával teljesen megszűnőben volt. Ha tehát 1953 tavaszára a termelőszövetkezetek egy részét — mint az MDP Politikai Bizottság áprilisban regisztrálta — széthúzás és felbomlás fenyegette (sőt 45 fel is bomlott), az egyénileg gazdálkodó birtokos parasztságban a különböző rétegek közti szolidaritást kifejező, korábbról nem ismert negatív érdekegység volt kibontakozóban. A mélypontra került gazdasági, szociális és politikai viszonyok között mégis volt valami különbség. Nem aszerint, hogy azok a várost vagy a falut érintették, hanem inkább olyan érelemben, hogy amikor a gazdaság teherbírása, a fejlesztés lehetőségei már olyannyira kimerültek, amilyen mértékben sem előtte, sem utána nem volt tapasztalható (bevételi hiányok milliárdos nagyságrendje 1953 első felére), a többnyire pótcselekvésekre szorított közélet, a politika még ekkor is rendelkezett bizonyos tűrőképességgel. S mindez nem egyszerűen a régi vagy új félelmi reflexek által táplált visszafogottsággal magyarázható. (Pl. 1953 márciusában a Sztálin halálakor érzett őszinte tömeges gyásznak aligha ilyen motívumai voltak.) Viszont annál inkább elfogadható magyarázathoz vezethetnek mind az ismeretes közvetlenebb történeti előzmények (a háború, a régi rendszerrel való leszámolás módja), mind a szocialista forradalom menetéről, annak szükségszerű nehézségeiről táplált meglehetősen bizonytalan elképzelések, amelyeknek együttese folytán nem alakulhatott ki a tömegekben a demokratikus politikának valamiféle határozott mércéje. Ugyanakkor az egyszer feltámadt bizalom, a hit vagy csupán az illúziók, ha a csalódásoktól megtépázottak és cselekvésre már nehezen beválthatók is lettek, még nem tűntek teljesen a múltba. Nemcsak azért, mert a torzulásokkal okozott legsúlyosabb tragédiák még nem váltak szélesebb körökben ismertté, hanem amiatt is, mert éppen ezekben az években kezdtek alakot ölteni a szocialista építés eredményeit jelképező első létesítmények (Dunai Vasmű, Inotai Erőmű, Tiszamenti Vegyimüvek, szocialista ipari és termelőszövetkezeti városok, vidéki műszaki egyetemek), és vált nem kevesek személyes sorsélményévé a történelem felhajtó árama. Végső soron ezek a tényezők játszottak abban is közre, hogy bár az MDP akcióegységét különböző aggodalmak gyengítették, mégis helyzete és az államapparátus ereje akkor még elég biztonságot nyújtott a rendszer valójában szervezetlenül álló belső és külső ellenségeinek visszatartásához. 1953-ban tehát nem valamiféle, a vezetéssel szemben tanúsított különböző indítékú politikai és morális szembenállás lehetett és volt a változások kikényszerítője. Hiszen, ha korlátozott keretek között is, de lett volna mód ilyenre az 1953 májusában sorra került országgyűlési választások alkalmából. Ám sajátos módon nem az ilyen vagy olyan irányú aktivitás, hanem gyakorta inkább a politikai tűrőképességben gyökerező közöny mutatkozott meg mind az olyan választási reformokkal szemben, mint a korhatár leszállítása és a képviselő-jelölések arányos helyi rendszere, mind a csaknem feledésbe merült Magyar Függetlenségi Népfront átmeneti működtetésével és ígéretekben most sem szűkölködő választási felhívását fogadó érdektelenségben. A 8 Századok 8S/2