Századok – 1985
Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467
A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE 1948—1953 KÖZÖTT 473 annak olyan pontjai, amelyeket megoldottak, míg más pontjait figyelmen kívül hagyták, vagy éppen eltorzítva hajtották végre, egészen odáig, hogy 1949 tavaszán a párt legfelsőbb vezető testülete le is szögezte, hogy a program egészében is „helyesbítésre" szorul. Még inkább világosság derül a különböző lépések jellegére, ha azok történeti funkcióját vesszük számba. Volt közöttük ugyanis olyan, amelynek végrehajtása valójában a korábbi fejlődési szakasz feladata lett volna, de az, ha egyes kérdések megoldásában előre is szaladt, másokat a szocialista átalakulásra hagyott örökül. Ezek közül is a legjellegzetesebb talán az állam és az egyház viszonyának — az MDP programnyilatkozatában feladatul kitűzött — rendezése, s azon belül az iskolák egységesen állami kézbe vétele. Történetileg bármennyire is eltolódott a program beváltása, mégis a legnagyobb, a katolikus egyház Mindszenty-féle reakciós vezetésével, több kísérlet ellenére sem sikerült megegyezésre jutni. így, miután a Függetlenségi Front más koalíciós pártjai is, sőt a rajtuk kívüli Polgári Demokrata Párt és a Radikális Párt is egyetértettek e kérdés hamari megoldásában, az MDP hatásos propagandakampányt és tömegmozgalmat bontakoztatott ki az egyházi reakció ellen, az állam és az egyház közti viszony rendezésének, az egyházi iskolák államosításának követelésére. Részben ennek alapján, ugyanakkor bizton számítva a képviselők többségére, 1948. június 16-án bocsátották szavazásra az országgyűlésben az iskolák államosításának kérdését. Csupán a Demokrata Néppárt és a Keresztény Női Tábor képviselői és néhányan a Magyar Demokrata Pártból (összesen 63:230-cal szemben) szavaztak a törvényjavaslat ellen. A törvény ( 1948 : XXXIII. tc.) végrehajtása során 6505 (ebből 5032 felekezeti) iskola került állami kézbe, mely akkor az ország iskoláinak (9274) több mint kétharmadát képezte. Az ezúttal állami státuszba átment korábbi felekezeti pedagógusok száma mintegy 18 ezerre tehető. Azontúl, hogy nem államosították a ténylegesen egyházi célokat szolgáló tanintézményeket (pl. teológiai főiskolákat), a katolikus egyház — főként a papnevelés utánpótlását biztosítandó — még vissza is tarthatott 8 szerzetesrendi középiskolát. Bár a Mindszenty-féle reakciós egyházi vezetés, számítva a hívő tömegek mozgósíthatóságára, megkísérelte az országban egy kultúrharc kirobbantását, az állami oldal azonban tartózkodó volt, és hosszú időn át megmaradt a politikai küzdelem keretei között. Erre vall, hogy a fakultatív hitoktatás bevezetését 1949 szeptemberére halasztotta. És csak miután sikerült a többi egyházzal megegyezni, valamint részben az iskolák államosításánál megmutatkozott tömeghangulatot élesztve, az egyházon belül a Mindszenty-féle vezetést 1948 végére viszonylagosan elszigetelni, következtek sorra bizonyos adminisztratív és bírósági lépések. Ha ezekben nem is súlyozódtak pontosan Mindszenty prímásérsek felelősségének elemei, valamint állami és köztörvényekbe ütköző konspirációs és más cselekményei, mégis 1949 februári bírósági elítélése komoly alapokkal rendelkezett. Ugyanakkor csak nélküle nyílhatott út az egyház békülékenyebb vezetőivel való tárgyaláshoz, és végül is az állam és a katolikus egyház közti viszony — a két intézmény egymástól való teljes elválasztása — 1950. évi rendezéséhez. Ezzel egyidejűleg szűnt meg a kultuszminiszté-
