Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
452 IZSÁK LAJOS 4. 1949. február 1-én megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront. A népfrontot alkotó pártok és társadalmi szervezetek az M DP javaslatára elhatározták, hogy az országgyűlési választásokon már közös programmal és közös listán indulnak. A létrejött népfrontbizottságokban a választási agitációban és előkészületekben is már csak formális szerep jutott a korábbi szövetségeseknek. „Köztársaságunkat a szó teljes értelmében népköztársasággá akarjuk és fogjuk kifejleszteni — hangzott a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása —, hatóságainkat a dolgozó nép széles tömegei kell hogy ellenőrizzék, az állam igazgatásába, a hatalom gyakorlásába a dolgozó nép tízezreit kell bevonni. A dolgozó nép jogait és kötelességeit, a feltétlen vallásszabadságot, népi demokráciánk nagy vívmányait, a dolgozóknak a reakció, a kizsákmányolók fölött vívott győzelmeit szentesítő köztársasági alkotmányt kell törvénybe iktatnunk.'"" A választások előestéjén — három hónappal a Mindszentyper után — a magyar katolikus püspöki kar is nyilatkozatot tett közzé az országgyűlési választásokkal kapcsolatban. Ebben arra hívta fel a hivők figyelmét, hogy éljenek szavazati jogukkal, s azt lelkiismereti felelősségük átérzésével gyakorolják. „A püspöki kar szívesen támogatja azokat a törekvéseket, amelyek az ország igazi javát és magyar népünk életszínvonalának emelését szolgálják — állapította meg a körlevél. — Hivatásából kifolyóan azonban utal az Üdvözítő szavára, hogy — nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik. — Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy népünk lelki igényének kielégítése és Egyházunk teljes szabadsága szerves részét képezi az ország építésének. Ugyancsak kifejezésre juttatja azt a reményét is, hogy az országépítés lendületének fokozódásával fokozódni fog a társadalmi igazságosság elvének érvényesülése, és ezzel együtt megvalósul az annyira nélkülözhetetlen béke is."92 Az országgyűlés 1949. augusztus 18-án fogadta el — az országban végbement gazdasági és társadalmi változások átalakulásával összhangban — a Magyar Népköztársaság alkotmányát. Az alkotmány kimondta: „A Magyar Népköztársaság biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának a jogát. A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól."9 3 A hatalom megszilárdulása, ha lassan is, de a katolikus püspöki karban is érlelte azt a felismerést, hogy az egyháznak is érdeke a békés közeledés. A kisebb egyházakkal (református, unitárius, evangélikus, izraelita) már jóval korábban, 1948 októberében és decemberében megtörtént a megállapodások aláírása. A katolikus egyház vezetői álláspontjának megváltoztatását — a korábban említett eseményeken tűi — kétségtelenül befolyásolta az alsópapság " Szabad Nép 1949. április 17. 92 Új Ember 1949. május 15. 93 A Magyar Népköztársaság alkotmánya. Kossuth Könyvkiadó 1972. 27.
