Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 433 1945. december 20-án a katolikus püspöki kar — Mindszenty kezdeményezésére — az államforma feletti döntés elhalasztása mellett szállt síkra, és a kormánytól is azt követelte. Mindszenty elégedetlen volt ezzel. A konferencián többször is felvetette az államforma ügyét, és még azt is közölte a püspökökkel, hogy „felvetették" előtte a felsőház összehívásának gondolatát. A püspöki kar azonban úgy határozott, hogy ez most nem aktuális. Mindszenty ezután ismertette, hogy a kisgazdapártban 107 nemzetgyűlési képviselő követeli a köztárraság kérdésének napirendről való levételét. A konferencia azonban úgy határozott, hogy „ebbe a kérdésbe nem szól bele", és a halasztás elve alapján áll.2 6 Ebből azért az is kitűnik, hogy a püspöki kar tagjai sem álltak ki a királyság intézménye mellett. Mindszenty ebben nem nyugodott meg. December végén Tildy Zoltánhoz és Varga Bélához fordult levélben, és emlékeztetve őket november 16-i megállapodásukra „a magyar prímások több mint 900 éven át állandóan gyakorolt közjogi tisztéből folyóan óvást emelt" a királyság tervezett megszüntetése ellen.2 7 Mindszenty próbálkozásai azonban hiábavalónak bizonyultak, a nagyon várt kisgazdapárti támogatást ekkor már nem tudta megszerezni. 1946 januárjában a többségi kisgazdapárt is a köztársaság megteremtése mellett foglalt állást. így a legitimista körök Mindszentyvel együtt már lényegében akkor elszigetelődtek, amikor még a nemzetgyűlés nem is döntött az új államforma kérdéséről. 2. A népi demokratikus kormány a felszabadulás után nem oszlatta fel a katolikus társadalmi egyesületeket, így azok szabadon működhettek. Már 1945 nyarán újra működött a KALOT, a KALÁSZ, a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetsége, a Keresztény Ifjúmunkások Országos Egyesülete, a Katolikus Népszövetség és a legtöbb hitbuzgalmi egyesület. A katolikus egyház vezetői — katolikus párt hiányában — nagy súlyt helyeztek a katolikus egyesületek aktivizálására.2 8 Mindszenty 1945 végén körlevélben szólította fel a katolikus társadalmi és hitbuzgalmi szervezeteket az egységes, összehangolt, rendszeres tevékenység megkezdésére. A Keresztény Ifjúmunkások Országos Egyesülete (KIOE) például már 1945 nyarán úgy lépett fel, mint a munkásfiatalok érdekeinek védelmezője és képviselője. Kérték a tanoncok felszabadításának rendezését, képességvizsgáló és munkaközvetítő intézet felállítását, szabad idejük felemelését, a testi fenyítés eltörlését, fizetésük általános rendezését, oktatásuk reformját, tehetséges tanoncok számára alapítvány létesítését. Egyúttal azonban követelték „az egyházi tanoncotthonok törvény által biztosított 26 EPL. M. !. 21 Mindszenty József i. m. 106. 28 Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon 1890—1950. Kossuth Könyvkiadó, 1977. 251—258. 4*
