Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
428 IZSÁK LAJOS álláspontra helyezkedett a Budapesti Nemzeti Bizottság, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány is. A negatív állásfoglalások ellenére a párt — most már Demokrata Néppárt néven — mégis tovább folytatta szervező munkáját. Barankovics — az általa megszövegezett szervezési „útmutatóban" — külön is felhívta a figyelmet arra, hogy a Demokrata Néppárt (DNP) a „fiatal katolikus értelmiség azon szellemi, társadalompolitikai és gyakorlati magatartásából nőtt ki, ahogy ez az értelmiség a 25 évig folytatott helytelen, hibás és értelmetlen, keresztény politikával szembefordult".1 3 Ez azért is figyelemre méltó, mert Pálffy nem tartotta érdemesnek a kontinuitás megtagadását, sokkal inkább a katolikus egyház vezetőinek támogatását igényelte. Az 1945 májusi püspökkari konferencia előtt mind Grősz József kalocsai érsek, mind pedig Mindszenty — aki a püspöki karban a politikai ügyek felelőse volt — tárgyalásokat folytatott a katolikus párt indulásának lehetőségeiről. Javaslatukra a május 24-i püspökkari konferencia a konzervatívok, vagyis Pálffyék támogatása mellett foglalt állást. Az elnöklő Grősz József már megnyitó beszédében sajnálkozását fejezte ki a „katolikus tábor megosztottsága" miatt, és kijelentette, hogy „nem hajlandó a múltban érdemeket szerzett embereket kivégezni csak azért, mert nem tetszenek azoknak, akikkel a múltban szemben álltunk, és tulajdonképpen ma is szemben állunk". Mindszenty a pártpolitikai kérdéseket illetően hangsúlyozta, hogy bár ő személy szerint nem tartja lehetetlennek, hogy esetleg a kisgazdapártban „küzdjenek", mégis a DNP indulását „jó volna tudomásul venni". Egyúttal javasolta, hogy a nevében nem katolikus párt ügyvezető elnökének Pálffy Józsefet fogadják el. Hamvas Endre Csanádi püspök viszont azt indítványozta, hogy elegendő lenne, ha a püspöki kar csak azt venné tudomásul, hogy a párt katolikus elvek szerint akar működni, a gyakorlatban pedig együttműködnének a kisgazdapárttal. A párt támogatása mellett emelt szót Czapik Gyula egri érsek is, így a konferencia határozatban mondta ki a DNP, illetve PálfTyék támogatását.1 4 A püspöki kar támogatásának megszerzése után azonban, a párt szervezése igen nehezen haladt előre. Ebben a koalíció pártjainak negatív állásfoglalásán kívül most már a DNP-ben kirobbant személyi és elvi ellentétek játszották inkább a fontosabb szerepet. Pálffy József politikai ideáljának a polgári demokráciát tekintette, amelynek megvalósítását hazai viszonylatokban úgy képzelte el, hogy belpolitikában a jobboldalra — köztük a katolikus egyház vezetőire —, külpolitikában pedig az angolszász nagyhatalmakra kell támaszkodni, illetve a szoros együttműködést szorgalmazni. Barankovics István is a polgári demokrácia, pontosabban a keresztény demokrácia megteremtésének a híve volt, de ezt nem olyan úton kívánta elérni, mint Pálffy. Egyrészt sokkal nagyobb megértéssel fordult a népi demokratikus erők felé, igényelte a velük való együttműködést, másrészt pedig — felismerve a nemzetközi helyzetben bekövetkezett változásokat — külpolitikai téren a Szovjetunió támogatása, illetve a vele való szorosabb kapcsolat megteremtése mellett foglalt állást. A DNPA Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Párttörténcti Intézetének Archívuma (továbbiakban: Pl Arch.) 283—10/198. 14 EPL. 1945. máius 24-i püspökkari értekezlet jegyzőkönyve.
