Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
\ NÉPI DEMOKRATIKUS ÖRÖKSÉGÜNK 419 fentebbi véleményeket úgyszólván már csak „összegezi", amikor a nemzeti bizottságokról ír: „A megyékben, törvényhatósági városokban, a járásokban, de még minden községben is, a korábbi képviselőtestületi tanácsok helyett megalakultak az ún. nemzeti bizottságok. Tagjai a négy engedélyezett pártból és a szakszervezetek egy-egy képviselőjéből kerültek ki. Természetesen a három marxista párt, a kommunista, a szociáldemokrata és a parasztpárt a moszkoviták befolyása alatt állt, ugyanakkor már kezdetben elhelyezték az egyetlen polgári pártban, a kisgazdapártban bizalmi embereiket."8 7 Hasonlóan a földigénylő bizottságokról és az üzemi bizottságokról is szinte csak gyűlölettel szólnak az emigrációs publikációk. Egyes szerzők kifejezetten károsnak, sőt törvénysértőnek ítélik a működésüket, illetőleg tevékenységüket. „Egyetlen községben sem tartották be a »földigénylő bizottságok« a törvény utasításait. Számolatlanul vették el a földet olyanoktól is — írja Sulyok Dezső —, akiknek a törvény szerint járt volna. A kommunista praktikák talán sehol sem voltak olyan gyalázatosak és általánosak, mint éppen a kisajátításoknál..."8 8 Ezzel szemben Kovács Imre az üzemi bizottságokat választja támadása célpontjául, s főleg azt kifogásolja velük kapcsolatban, hogy „az egész gazdasági életet ellenőrizték".84 Az előzőekből az is világosan kitűnik, hogy a „polgári tábor" jobban felismerte a népi bizottságok szerepét és jelentőségét, mint talán a munkáspártok vezetői, s azt a veszélyt is, amit ezek jelentettek, illetőleg jelenthettek volna a számára. A közvetlen demokrácia eme szervei a maguk idejében a népi demokratikus politikai intézményrendszer szerves részét képezték, anélkül természetesen, hogy egymással akárcsak tartós kapcsolatokat teremtettek volna. A közvetlen demokrácia igényeinek és követelményeinek kétségtelenül leginkább az üzemi bizottságok és a földigénylő bizottságok tevékenysége, illetőleg működése felelt meg. Ezek ugyanis -fennállásuk idején — valóban maguk döntötték el az általuk képviselt közösséget érintő fontos kérdéseket. Szerepüket és jelentőségüket fokozta, hogy olykor kiegyenlítették, máskor pedig még módosították is a parlamentáris demokrácia által létrehozott belpolitikai erőviszonyokat. Felhasznált irodalom: Balázs Béla: Népmozgalom és nemzeti bizottságok. 1945—1946. Kossuth Könyvkiadó 1961; Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945—1947. Kossuth Könyvkiadó 1975; Balogh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945—1947. Kossuth Könyvkiadó 1982; Berend T. Iván Újjáépítés és a nagytőke elleni harc Magyarországon. 1945—1948. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1962; Csizmadia Andor: A nemzeti bizottságok állami tevékenysége (1944—1949). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1968; Donath Ferenc: Demokratikus földreform Magyarországon. 1945—1947. Akadémiai Kiadó 1969; Fehér István: Politikai küzdelmek a Dél-Dunántúlon 1944 -1946 között. Akadémiai Kiadó 1972; Hahuda Miklós: A magyar szakszervezetek a népi 81 Mindszenty József i. m. 66. 88 Desiderius Sulyok i. m. 230—231. 8" Imre Kovács i. m. 255.
