Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
NÉPI DEMOKRATIKUS ÖRÖKSÉGÜNK 413 törvényhatósági bizottságok és a képviselőtestületek összetételét változatlanul a nemzeti bizottságok „szabályozták", különleges előnyöket biztosítva a koalíciós pártoknak, illetőleg képviselőiknek. 4. A népi demokrácia a valóságban soha nem volt, Magyarországon sem, egyszerűen csak parlamentáris demokrácia. A népi demokrácia politikai intézményrendszerének ugyanis szerves részét képezték a közvetlen demokrácia szervei, a közvetlen demokrácia funkcióját betöltő testületek. A lakosság — különösen azokon a helyeken, ahol a front viszonylag gyorsan elvonult — szinte a felszabadulás pillanatában maga látott hozzá a városok és községek többségében az új élet megindítását jelentő konkrét teendők — halottak eltemetése, háborús romok eltakarításá, járványok megelőzése, a termelés újraindítása, közélelmezés megszervezése stb. — elvégzéséhez. E valóságos népmozgalom helyi szervei a népi bizottságok lettek, amelyek fontos szerepet töltöttek be a Vörös Hadsereg ellátását biztosító szolgáltatások, s főleg a közmunkák megszervezésében is, amelyek a front állásának és szükségleteinek függvényében érintették általában a polgári lakosságot. A népi bizottságok létrehozását többnyire kommunisták, 1919-es veteránok, baloldaliságukról és háborúellenességükről ismert munkások, parasztok és értelmiségiek, esetleg tekintélyes helyi egyházi vezetők kezdeményezték. Elnevezésük változatossága (városi tanács, községi tanács, ötös bizottság, munkás—paraszt bizottság, direktórium stb.) nagyjában hűen tükrözte az egyes helységek, a kisebbnagyobb települések és tájegységek társadalmi-politikai viszonyait, az antifasiszta demokratikus erők tettrekészségét, gyorsan kibontakozó öntevékenységét. A népi bizottságok azonban csakhamar kiegészültek az időközben megalakult vagy újjászerveződött pártok, szakszervezetek és más társadalmi egyesületek képviselőivel is. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása (1944. december 2. Szeged) után a népi bizottságok egységesen a nemzeti bizottság nevet vették fel, és a továbbiakban lényegében az MNFF helyi szerveiként működtek. De ebben a minőségükben is, az új államszervezet kiépüléséig, gyakorlatilag az ő kezükben összpontosult helyileg minden hatalom. „A nemzeti bizottságok hatásköre az első időszakban átfogta az egész államhatalmat és államigazgatást. A nemzeti bizottságok magukat saját területükön nemcsak kizárólagos jogforrásnak nyilvánították — mutat rá Csizmadia Andor —, hanem a hatóságuk alá tartozó területeken szinte az összes ügyek intézését magukhoz ragadták... Gyakorlatilag csaknem mindenütt a törvényhatósági bizottságok, községi képviselőtestületek jogkörét, ezen felül pedig olyan államhatalmi, központi igazgatási, sőt bírói funkciókat is, amelyek a megelőző korszakjogszabályai szerint egyáltalán nem tartoztak a helyi szervek hatáskörébe."6 5 65 Csizmadia Andor i. m. 84.
