Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
410 BALOGH SÁNDOR emelt kifogást a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésekkel kapcsolatban sem. Ugyanakkor az állam és az egyház viszonyát illetően az FM DP már nem )„társult" az MRP-vei és a PDP-vei, hanem képviselőire bízta az állásfoglalást. Jóval ellentmondásosabb magatartást tanúsított, amint az különben várható is volt, a Demokrata Néppárt az országgyűlésben. A DNP elutasította a nagytőke kisajátítását, de Barankovics István 11 társával egyetemben megszavazta a nagybankok államosítását. A párt képviselői „hallgattak" a magyar—jugoszláv barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, valamint a magyar—román kulturális egyezmény törvényerőre emelésekor, a hasonló tartalmú és jellegű magyar—szovjet, illetőleg magyar—lengyel szerződéseket azonban támogatták és meg is szavazták. A kormány 1947. október végén fogadta el a nagybankok államosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet az országgyűlés a november 12—21-i ülésein tárgyalt meg. Az 1947:XXX. tc. értelmében állami tulajdonba kerültek a nagybankok — a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Általános Hitelbank, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Belvárosi Takarékpénztár, az Angol Magyar Bank, a Dunavölgyi Bank és a Községi Takarékpénztár —, valamint az érdekeltségi hálózatukba tartozó ipari és kereskedelmi vállalatok. Ez utóbbi következményeként jött létre az állami kereskedelem, amelynek vállalatai a belföldi nagykereskedelmi forgalom jelentős hányadát, valamint a külkereskedelem több mint 30%-át bonyolították le. A nagybankok köztulajdonba vételével a pénzintézetekben tartalékolt tőkék túlnyomó része is közvetlenül állami kezelésbe került. A nagybankok és az érdekeltségükben volt vállalatok államosításával alapvető változások következtek be a nemzetgazdaság szerkezetében. A bánya- és gyáriparban dolgozóknak mintegy 60%-át az állami szektor foglalkoztatta. A nagyüzemi közlekedésben teljes egészében, a hiteléletben pedig döntő mértékben az állami szektor vált uralkodóvá. 1948. március 25-én — rendeleti úton5 3 — államosították a száznál több munkavállalót foglalkoztató ipari üzemeket.5 4 A végrehajtott államosítások a magyar gazdasági élet, a hazai gyáripar történetének legnagyobb horderejű intézkedései voltak. Az államosítások 594 vállalatot és több mint 160000 munkást érintettek. A kormánynak ezzel a lépésével az állami tulajdon a gyáriparban és az egész nemzetgazdaságban uralkodóvá vált. 1947. december 4-én a törvényhozás megszüntette — a kormányprogram szellemében — a „bevett" és az „elismert" vallásfelekezetek jogállása közötti 53 Az 1948. márciusi államosítás nemcsak azért különbözött a korábbiaktól, mert ez a magángazdaság szerepét már lényegében jelentéktelenné tette, de azért is, mert ez az államosítás volt az első, melyet nem törvényi, hanem rendeleti úton - bizonyos tekintetben hatalmi, politikai helyzet érvényesítésével hajtottak végre. (Ránki György: Az újjáépítés és a szocialista építés gazdasági programja (1945—1949). Történelmi ismeret — történelmi tudat. Kossuth Könyvkiadó 1984. 84. 54 1948:XXV. tc. egyes ipari vállalatok állami tulajdonba vételéről.
