Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
408 BALOGH SÁNDOR Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választások eredménye pánikhangulatot, sőt mi több, megrázkódtatást idézett elő az FKGP és az SZDP vezetőségében. Emellett rendkívül nagy volt a felháborodás e pártok soraiban a választói névjegyzékekből történt tömeges kihagyások és jogtalan törlések, valamint a „kék cédulával" való visszaélések miatt, amelyekért elsősorban a kommunistákat hibáztatták. A fentebbieket, s különösen a „kék cédulával" történt visszaéléseket a korabeli koalíciós és ellenzéki politikusokból toborzódott emigráció is igyekezett, sőt tulajdonképpen napjainkig is igyekszik messze eltúlozni azzal a céllal, hogy egészében kétségbe vonhassa az 1947. évi országgyűlési választások törvényességét és eredményét. Nagy Ferenc „több százezer",45 Kovács Imre pedig 500 000 hamis „kék cédulá"-ról ír, amelyből állítólag 100 000 a Nemzeti Parasztpártnak is jutott.4 6 Sulyok Dezső azonban még az említetteken is túltesz, és nem kevesebb, mint 700 000-et von le a kommunista pártra leadott szavazatokból. Ezt az állítását az alábbiakkal magyarázza: „A kommunista párt, illetve annak belügyminisztere 600000 ilyen kék igazolványt nyomtatott, és azokat szétosztatta a megbízható párttagok között. .. 500 000 ilyen igazolvánnyal ellátott szavazó adta le ismételten szavazatát a kommunista pártra. 100 000 darabot a parasztpártra volt szabad felhasználni. Ezt a 100000 igazolványt a kommunisták eredetileg a szociáldemokratáknak ajánlották fel, de ezek a nekik felajánlott mennyiséget túl kevésnek tartották, és ezért (és csak ezért, nem pedig valamiféle erkölcsi meggondolásból) visszautasították az ajánlatot."47 További 250000 hamis szavazathoz — Sulyok szerint — úgy jutott a kommunista párt, hogy az oroszországi magyar hadifoglyokat és a Jugoszláviába „deportált" épitőmunkásokat is leszavaztatta. Mindezek alapján a szerző már teljesen megalapozottnak érzi a következő állítását is: „így legalább 700000 kommunista szavazatot leszámíthatunk. És akkor még mindig nagyvonalúan jártunk el a kommunistákkal szemben, ha 333 000 szavazatot hagyunk meg nekik. Csalásaik nélkül a ténylegesen leadott szavazatoknak még 5%-át sem kapták volna."4 8 Még viszonylag Varga László tűnik a „legmértéktartóbbnak" a kék cédulákkal történt visszaélésekkel kapcsolatban, amikor 300 000-ben jelöli meg a hamisan leadott szavazatok számát. Ezt írja: „Kéthly Anna — akinek tárgyilagosságát nehéz kétségbe vonni — adata lehet a helyes: a 300000. Nemcsak azért, mert a kommunisták »nagy győzelmet« akartak aratni, kipótolni a 45-ös csúfos vereséget, de körülbelül éppen ez a 300000 a különbség az 1945-ben és 1947-ben kapott »szavazatuk« között."4 4 A kék cédulák és a hamisan leadott szavazatok számát illetően az emigráns szerzők tehát valójában csak egymás állítására tudnak hivatkozni, és az sem befolyásolja őket a legkevésbé sem, hogy egyetlen állításukat sem képesek meggyőzően bizonyítani. 45 Nagy Ferenc i. m. 436. 46 Imre Kovács i. m. 297. 47 Desiderius Sulyok i. m. 414. 48 Uo. 415. 49 Varga László: Kérem a vádlott felmentését. Cleveland 1979. 92.
