Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
406 BALOGH SÁNDOR következőkkel egészítette ki a törvény: „Nem választható képviselővé az sem, aki a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalomnak, a Magyar Nemzeti Szocialista Pártnak, a Népakarat Pártjának, a Kaszáskeresztes Pártnak, a Magyar Megújulás Pártjának tagja, országgyűlési tagja vagy képviselőjelöltje volt, valamint az sem, aki a Nemzeti Egység Pártjának, vagy a Magyar Élet Pártjának országgyűlési tagja, vagy képviselőjelöltje volt, végül az sem, aki fasiszta irányú hírlapnak vagy folyóiratnak főszerkesztője, felelős szerkesztője, főmunkatársa, vagy kiadója volt."4 2 A Magyar Élet Pártja volt választmányi tagjainak az Országos Nemzeti Bizottság kivételes esetekben visszaadhatta a választójogát, a nem választhatók köréből viszont senki sem kaphatott felmentést.4 3 Az 1947. augusztus 31 -érc kiírt országgyűlési választásokon új pártok indulását is lehetővé tette a törvény, de jelöltjeik felléptetéséhez legalább 3000 ajánlásra volt szükségük választókerületenként. A választásokon induló pártok képviselőjelöltjeiket választókerületi és országos lajstromon indíthatták. Egy-egy mandátum megszerzéséhez 14000 érvényes szavazatra volt szükség. Az ezen aluli és felüli ún. töredékszavazatok országosan szintén hasznosultak, ha az illető párt legalább egy képviselői megbízást nyert valamelyik választókerületi lajstromán. Ugyanígy az országos lajstromon szintén csak az a párt juthatott mandátumhoz, ha országosan legalább 80000 érvényes szavazatot szerzett. Az 1947:XXII. tc. azzal is kedvezett a koalíciós pártoknak, hogy előnyöket biztosított számukra az országos lajstromot illetően. Amennyiben ugyanis a koalíciós pártok választási szövetségben tömörültek, és együttesen megkapták a szavazatok 60%-át, az országos lajstromon megszerezhető mandátumok 80%-a őket illette. A fentebbi intézkedéseivel a törvény kétségtelenül hasznosította a legutóbbi nemzetgyűlési választások negatív tapasztalatait, illetőleg azok egy részét. A szóban forgó korlátozások sem változtattak azonban a választójog alapvetően demokratikus jellegén. Ezzel együtt a választójogi törvény módosítása korántsem volt minden tekintetben alaposan végiggondolt a baloldali pártok szempontjából. Körültekintőbb mérlegelés esetén ugyanis megnyugtatóbban lehetett volna kiválogatni azoknak a szervezeteknek és egyesületeknek a körét, amelyekre a korlátozások vonatkoztak. Ugyanakkor behatóbban lehetett és kellett volna mérlegelni az át- és kitelepített, vagy erre váró magyarok, szlovákok és németek ügyét. így nem fordulhatott volna elő az a sajátos helyzet, hogy a Csehszlovákiába áttelepülni szándékozó szlovákok szavazhattak, de az ide telepített vagy menekült magyarok nagy részét kizárták a választójogból. Hasonlóan felesleges intézkedésnek tűntek a töredékpártokkal kapcsolatos korlátozások és a koalíciós pártok „premizálása". Az új választójogi törvény valódi értékét 42 Uo. 87. 43 A választójogi törvény Sulyok Dezsőt és néhány társát kizárta a választhatók köréből. Erre a Magyar Szabadság Párt Politikai Tanácsa 1947. július 21-én kimondta a párt feloszlatását, amit másnap Nagy Vince napirend előtti felszólalásában hozott a nemzetgyűlés tudomására. (Nemzetgyűlés Naplója. VIII. köt. 446.)
