Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
402 BALOGH SÁNDOR maguknak, hogy az akkor egyetlen lehetséges megoldásként szóba jöhető kisgazdapárti köztársasági elnök széles jogkörével esetleg módosíthasson a kialakult hatalmi viszonyokon pártja, s ezáltal a polgári oldal javára is. Л kisgazdapárt a köztársaság megteremtése előtt és után is — nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az ún. arányosítást, vagyis az államhatalmi és államigazgatási pozícióknak a nemzetgyűlési választásokon elért eredmények alapján való újrafelosztását mielőbb keresztülvigye. A baloldali pártok természetesen nem kívántak belemenni a szóban forgó pozíciók újrafelosztásába, illetőleg a hatalmi viszonyok lényegesebb megváltoztatásába, hanem egyelőre a „status quo" fenntartására törekedtek. Ebben a helyzetben azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy egyedül kormányzati úton, „felülről" már nem lehet a kisgazdapárti próbálkozásokat visszaszorítani. Döntően a kiosztott földek megvédését célzó vidéki, paraszti megmozdulások és a rendkívül súlyos gazdasági helyzet, valamint a legkülönbözőbb formában jelentkező jobboldali politikai törekvések miatt elégedetlen munkásság tiltakozásai úgyszólván kínálták, sőt bizonyos fokig már követelték is a dolgozók tömegerejének igénybevételét a munkáspártok, s általában a baloldal részéről a népi demokratikus vívmányok megőrzése érdekében. A fellendülő tömegmozgalom első, országos visszhangot keltő akciója a ceglédi és a tiszántúli újbirtokosok nevéhez fűződött. Ennél is nagyobb jelentőségű volt azonban a fővárosi nagyüzemi munkásság 1945. február 13-i tízperces tiltakozó munkabeszüntetése. A baloldali pártok politikai tömegharca március elején azonban újabb állomásához érkezett el. 1946. március 5-én — az MKP, az SZDP, az NPP és a Szakszervezeti Tanács részvételével — megalakult a Baloldali Blokk, amely követeléseit másnapi nyilatkozatában tárta az ország közvéleménye elé, és tiltakozásra szólította fel a főváros lakosságát. A március 7-i nagygyűlésre több mint 300000 budapesti dolgozó vonult fel és foglalt állást a Baloldali Blokk nyilatkozatában foglaltak azonnali végrehajtása mellett. Március 7-e után a szervezetileg gyenge és erőtlen kisgazdapárt — más választása gyakorlatilag nem is igen lévén — a baloldali pártokkal való egyezkedés útjára lépett. A kisgazdapárt megegyezési készségének tehát ezúttal is a kényszer volt a legfőbb indítéka. Az FKGP ugyanis a városokban képtelen volt a munkássággal szemben komoly szervezett erőt felvonultatni, falun pedig eléggé kétes kimenetelű vállalkozásnak tünt számára a parasztság egyik részét a másik ellen fordítani. Emellett a pártvezetőség azt sem hagyhatta teljesen figyelmen kívül, hogy a balszárny képviselői (Dobi István, Ortutay Gyula stb.) sajtónyilatkozatukban egyetértésüket fejezték ki a Baloldali Blokk követeléseivel, célkitűzéseivel.32 Arról már nem is szólva, hogy a moszkvai látogatásra3 3 készülő Nagy Ferenc miniszterelnök számára — aki az ország békekilátásait remélte javítani és a jóvátételi 32 Szabad Nép. 1946. március 7. 33 A Nagy Ferenc miniszterelnök által vezetett kormányküldöttség 1946. április 9. és 18. között tartózkodott a Szovjetunióban. A küldöttségnek Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettes, valamint Gerö Ernő és Gyöngyösi János miniszterek voltak a tagjai.
