Századok – 1985

Tanulmányok - Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegeződése (1542–1848) I/3

34 PÁLMÁNY BÉLA 15. táblázat Az egyházi és világi főrendek nógrádi jövedelmeinek megoszlása 1845-ben Éves becsült tiszta jövedelem Főpapság (birtok) Főnemesség (családfő) összesen 100 Pft alatt 1 12,50% 2 3,64% 3 4,76% 400- 500 — — 1 1,82% 1 1,59% 500- 600 1 12,50% 1 1,82% 2 3,18% 700- 800 1 12,50% — — 1 1,59% 1 000- 2000 1 12,50% 14 25,45% 15 23,81% 2000- 3000 2 25 % 12 21,82% 14 22,22% 3000- 4000 — — 4 7,27% 4 6,35% 4000- 5000 — — 3 5,45% 3 4,76% 5000- 6000 — — 3 5,45% 3 4,76% 6000- 7000 — — 2 3,64% 2 3,18% 8000- 9000 — — 2 3,64% 2 3,18% 9000-10000 — — 1 1,82% 1 1,59% 10000-20000 — — 6 10,91% 6 9,52% 20000-30000 1 12,50% — — 1 1,59% 30 00(M0000 1 12,50% 1 1,82% 2 3,18% 40 000-50000 — — 1 1,82% 1 1,59% 60 000-70000 — — 1 1,82% 1 1,59% 80000-90 000 — — 1 1,82% 1 1,59% összesen : 8 100 % 55 100 % 63 100 % Az egyházi jövedelmek 228 természetes és jogi személy (testület) között oszlottak meg. A már említett esztergomi érsekség és váci püspökség mellett a két székeskáptalan (csesztvei jószág, 2780 Pft 55xr,illetve a váciak rétsági birtokai, 2106 Pft 30 xr) közepes uradalmak közé tartoztak csakúgy, mint a pásztói ciszterciták sóshartyáni ( 1303 Pft 52 xr) és a volt jezsuiták bozóki (580 Pft 56 xr) jószágai. Még két (fő)egyházmegyének voltak kisebb dézsmajövedelmei Nógrádban, így a rozsnyói püspökségnek (774 Pft) és Lőrinciben az egri érsekségnek (49 Pft). Ezen a 8 egyházi főrenden kívül az alsópapsághoz 220 személyt, illetve egyházat sorolhatunk. Jövedelmi viszonyaikat a 16. sz. táblázat érzékelteti. A katolikus plébánosok jövedelmei (dézsmák, földek, házasságkötésekért, temetésekért fizetett díjak stb.) általában meghaladták az évi 150 Pft-ot, sőt 27 esetben az 500 Pft-ot is. A protestáns prédikátorok bevételei ennél általában jóval szerényebbek voltak. Az összeírásban 39 honoratior (14 mérnök, 6 orvos, 5 sebész, 6 gyógyszerész, 2 bábaasszony, 3 ügyvéd, 2 levéltárnok és 1 nevelő) foglalkozását tüntetik fel, de nyilvánvaló, hogy több esetben elmarad az utalás a nem nemes értelmiségiek foglalkozására. Ugyanakkor azonban a megyei és városi tisztségviselőket (szolgabírákat, ügyészeket, csendbiztosokat, útbiztosokat) postai és sóhivatalnokokat, valamint a ranggal jelölt katonatiszteket — szám szerint 24 személyt — nem számítottuk a honoratiorok közé, mert zömmel kétségtelenül nemesek, sőt, birtokos nemesek voltak.