Századok – 1985

Tanulmányok - Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegeződése (1542–1848) I/3

NÓGRÁD VÁR M HG YE NEMESSÉGÉNEK ÁTRÉTEGEZÖDÉSE 1542—1848 29 haszonbérlő izraelita közül 46, továbbá a mesteremberek (7—10 Rft) és a legtöbb kereskedő is, de a túlnyomó többséget ezúttal is a birtoktalan nemesek képezték. Érdemes még pillantást vetni a jómódú köznemesek rétegére is. „Benepossessionatus", tehát legalább 1000 Rft subsidiumot fizet Géczy Elek (Romhány —1389 Rft 70 d), Prónay Mihály árvái (Csalár — 1189 Rft 50 d), Almássy Antal (Sávoly — 1379 Rft 30 d), Szilassy József (Losonctugár — 1235 Rft), Benkó Józsefi Losonc, 1109 Rft 55 d), Tihanyi Tamás (Ebeck — 1066 Rft 65 d), Gyurcsányi József (Alsópetény — 1021 Rft 80 d), Jankovich Miklós (Kazár, 1217 Rft 45 d), idős Muslay Antal (Rád — 1560 Rft), valamint a híres Ócsai Balogh Péter (Bágyon — 1170 Rft). A nemesi vármegye archontológiájából valamennyi család jól ismert — nemzedékeken át közülük választják az első- és másodalispánokat, a szolgabirákat és az országgyűlési követeket. Az összeírás tehát — nézetünk szerint — egyértelműen kimutatja a vagyoni tagozódás szoros összefüggését a megyei politikai hatalomban való részesedéssel — a megyei tisztségeket kizárólag a tehetősebb birtokos köznemesek töltötték be. A táblázat a feudális kiváltságosok rendkívül széles alapú piramisát mutatja, alul az 50 Rft alatt adózó 889 természetes és jogi személy 71,35%-os tömege, míg a csúcs felé a piramis egyre magasabb rétegekbe emelkedik, hogy az említett 6 főrendü birtokos (4 főnemes, 2 egyházmegye) vagyonával szinte az egeket érje. A jövedelmek piramisa viszont éppen fordított helyzetű: a legnagyobb összeget adózó 16 birtokos ugyan a vármegye kiváltságosainak csak 1,28%-át tette ki, viszont 79 040 Rft 4 dénárral részesedett a vármegyében kivetett nemesi hozzájárulásból — ami 43,44%-ot tesz ki. A nógrádi feudális kiváltságosok tagozódása az 1840-es években A napóleoni háborúk után már nem került többé sor az insurrectio meghirdetésére és a subsidium kivetésére. Mindazonáltal mégis van lehetőség a megye feudális kiváltságosai vagyoni-jövedelmi tagozódása feltárására. Az 1832—1836-os pozsonyi reformországgyűlésen felmerült az a haladó javaslat, hogy az országgyűlési követek költségeit — napidíjukat, szálláspénzüket stb. — „kirekesztőleg" a vármegyék nemessége fizesse. A 17—18. században ugyanis még a „diaeta pénz" is a nem-nemesek adófizetési kötelessége volt. Nógrád vármegye reformpárti közönsége kezdettől támogatta a javaslatot, mert — mint mondották— Mohács előtt is minden nemes személyesen tartozott megjelenni a rendi országgyűléseken, tehát erre „jogalap" is van, másrészt viszont „adózó, polgártársaink állapotján való könnyebbítés" is múlhatatlanul megkívánja. Először az 1836:44. tc. mondta ki, hogy jelen diéta költségeit — igaz, a nemesi adómentesség eltökélt védelmezői nyomására azt is nyomatékosítva, hogy a rendelkezés „szabad ajánlás képpen" és „csupán erre az esetre" született — „egyedül a nemesek és azok, akiket a törvény azon nevezet alá foglalva ért" fogják viselni. Később, az 1839—1840-es rendi országgyűlésre vonatkozólag az 1845:45. tc., az 1843—1844. évi diéta esetében pedig az 1844:12. tc